Amikor úgy érzem, hogy felszaladt rám néhány kiló, akkor lemegyek edzésre, felteszem a bandázst, a fejvédőt, és odaállok egy 16-17 éves gyerek elé, aki aztán jól megver, de fogyok két kilót.
A meditáció hasonlít a színész elmélkedéseihez, amikor szerepre készül, és beleássa magát az író gondolataiba. Hozzásegít, hogy ráébredjünk, mekkora ajándék az életünk. Idősödve egyre jobban látja ezt az ember.
Én a lelki tisztaságban meg a becsületességben hiszek. Ne bántsunk senkit, legyünk emberségesek. Tartsuk tiszteletben a másik véleményét, vallási, politikai, ideológiai hovatartozását. A szépet és a jót keressük a másikban, és ne támadjunk vissza, ha ellenséges, hanem kerüljük ki szépen.
Nagy hálával gondolok arra, ami megadatott, és kíváncsian tanulgatom ezt az új világot, például a laptop meg az okostelefon használatát. És abban bízom, hogy még lesz alkalmam valami maradandót alkotni, a Kossuth-díjamat meghálálni.
Annak idején végtelen hálával és alázatosan fogadtam a napi egy bőröndnyi levelet, és boldogan fürödtem a népszerűségben. Hogy később lanyhul az érdeklődés, az természetes. Mit nézzenek a ráncaimon? Jönnek az újak, a fiatalabbak, hát persze hogy már őket szeretik, róluk álmodoznak.
Kell a siker, mert az igazolja a színész számára, hogy jól dolgozik. Álszent, aki nem vallja be ezt.
Mindmáig van bennem drukk, mielőtt színpadra lépek. Olyasmi ez, mint a versenyló izgalma a futam előtt. Hallgatom a kulisszák mögül a nézők zsibongását, és a fülemmel érzem őket. Körülbelül tudom, milyen összetételűek, milyen lesz velük az este.
Valóban voltak magammal, a külsőmmel problémáim. Nem voltam sem amorózótípus, sem magas, sem szép, sem jó svádájú, magam körül viszont sok ilyet láttam a főiskolán, és ez kisebbrendűségi érzéseket keltett bennem. Szerencsére remek tanáraim voltak, akik észrevették, mi a bajom, és önbizalmat csepegtettek belém.
A vajúdás a színész örök sorsa. Talán furcsa a kép, de a színész olyan, mint a szülő nő, akit a rendező orvosként segít világra hozni a figurát.
Máig fontos része az életemnek a mozgás, fekete öves karatés vagyok. Egy filmszerep kedvéért kezdtem bele, és annyira megtetszett, hogy azóta sem hagytam fel vele. Rendszeresen végzem a formagyakorlatokat, hogy elmélyüljek, befelé forduljak, erősítsem a belső énemet, és felkészítsem magamat, a szervezetemet az ellenállásra, a védekezésre, ami nagy magabiztosságot ad, ajánlom a fiataloknak is.