Ó, hát a költészet mindig is nagy örömömre volt! A másoké. A westernemben megpróbálkoztam a verseléssel. Te jó ég, tényleg jobb, ha a költők csinálják!
Ha van becsületed, semmi más nem számít. Ha nincs, akkor meg pláne semmi más nem számít.
Az első színészi munkám véletlenül jött: egy barátom nem tudott megjelenni egy egyetemi darabban.
A problémás családokból elég sok jó színész került már ki.
Nem bírom, ha irányítanak, mert nehezen viselem a feletteseimet. Nem voltam valami jó tengerészgyalogos.
Warren Beatty egy sztár. Tudod, Robert Redford is egy sztár. Brad Pitt… Én soha nem gondolok magamra így…
Próbálok vigyázni magamra. Nincsenek nagy félelmeim. A normális félelmem az elmúlástól van. Tudod, azt hiszem, mindannyian gondolunk erre, különösen, ha elérünk egy bizonyos kort. Biztos akarok lenni abban, hogy a feleségemről és a családomról gondoskodnak. Ezen kívül nincsenek nagy félelmeim.
Nagyon megtetszett James Cagney, Errol Flynn, Edward G. Robinson és az ilyen típusú filmek. Nagyon tetszettek nekem. Egyszer édesanyámmal egy filmet néztünk meg, és amikor kijöttünk az előcsarnokon keresztül, azt mondta: ’egyszer szeretném látni, ahogy ezt csinálod’. És ez volt minden, amire szükség volt. Mert én már akkor is meg akartam csinálni. De kell, hogy valaki mondja neked, vagy egy kicsit lökdössön. És ez az egyetlen dolog, amit valaha is mondott nekem a színészkedésről. Hogy azt akarta látni, hogy ezt csinálom.
Nem szeretek sokat beszélni magamról. Nem is tudom. Ugyanaz, mintha magamat nézném a filmen, kényelmetlenül érzem magam tőle. Szeretek színészkedni. Imádom ezt a részét, de beszélgetni, interjúkat adni nem az erősségem.