Azok számára, akik a hatvanas és hetvenes években voltak gyerekek, vagy ekkor léptek kamaszéveikbe, a nap nagy része valamilyen módon a mozgásról szólt. Sokat játszottunk kint a szabadban, elvégre akkor még nem voltak számítógépes játékok, a szüleink pedig ezzel a felkiáltással keltettek bennünket: „Ki az ágyból, irány a levegőre játszani!” És mi szépen sétáltunk vagy bicikliztünk öt-tíz kilométert mindennap, vagy esetenként jóval többet is, ha iskolába vagy a haverokhoz mentünk.
Az egészséghez feltétlenül szükséges az erős, ellenálló test: enélkül képtelenek vagyunk részesülni a körülöttünk lévő világ csodáiból.
Az élet ajándék, amelyre vigyázni kell, jól felhasználni, és minden percét kiélvezni.
Ne tévesszen meg a látszat: a karatésok közül talán éppen a legvéznább kissrác rúgja a legnagyobbat és legveszélyesebbet! Egy sportoló ereje ugyanis belülről is jön, nem csupán a hatalmas izmokból.
Elhatározás, céltudatosság és türelem kell ahhoz, hogy képesek legyünk megváltozni, kivált akkor, ha fizikailag akarjuk magunkat formába hozni. Ebben a mai világban azt várjuk el, hogy minden gyorsan és egyszerűen működjön, és valahogy nem fűlik ahhoz a fogunk, hogy alaposan átgondoljuk és elemezzük a helyzetünket. Minden száguldjon csak széles sávon, a problémáink pedig egy kattintással legyenek megoldhatók! És persze ugyanilyen gyorsan és fájdalommentesen javuljon az egészségünk is! Sokan, akik javítani szeretnének az edzésmódszerükön és étkezési szokásaikon, sajnos túl gyorsan feladják, így az eredmények is elmaradnak. De vajon miért? A kudarc leggyakoribb oka éppen az, hogy nem tudjuk, mit is szeretnénk valójában elérni az edzéssel – türelem és kitartás kell az első naptól fogva: tudnunk kell, hogy hosszú távú projektbe vágtunk bele. Ha új és egészségesebb életet akarsz kezdeni, nem lesz elég egy kávészünet.
Ha az ember csinál valamit, hát csinálja rendesen!
Rendkívül fontos, hogy szeressük a munkánkat, amivel nap mint nap foglalkozunk.
A pénz kényelmet és biztonságot tud nyújtani, boldogságot, szeretetet és legfőképpen egészséget azonban soha.
Nem az számít, mekkorát esel, hanem hogy milyen gyorsan állsz talpra.
Most már nem múlik el nap, hogy ne meditálnék. Mit is mondanak a meditációról? “Amire szükségünk van, az egy csészényi megértés, egy hordónyi szeretet és tengernyi türelem”. Csak nyugodtan – éld át az élményt, melynek hatására meggyőződésem szerint az életet is tisztábban láthatod.
A Vipassana Meditációt gyakorlom. Megszereztem Jack Kornfield DVD-jét, aztán kaptam egy fantasztikus könyvet, ami a Mindfulness in Plain English címet viseli. Mindössze csak 50 évembe telt, hogy eljussak eddig a pontig. A Vipassana Meditáció során nem egy adott tárgyra kell fókuszálni, hanem az emberi testre, a légzésre, és arra, hogy az ember hogyan érzi magát a bőrében. Ez hozzásegít ahhoz, hogy az ember elfelejtse az a sok mindent, ami a fejében folyamatosan kavarog – vagy legalábbis az én fejemben. Szerintem a fő cél az, hogy az egót teljesen megsemmisítsük, hogy a féltékenységet, a gyűlöletet, és mindazon érzéseket, amelyek az embert visszafogják, magunk mögött tudjuk hagyni.
Gyakorlott harcművészként elég jó volt mindig is a mozgáskoordinációm, sosem volt gondom a mozdulatok betanulásával. De az igazi kardozós filmem a Leszámolás Kis-Tokióban volt; abban egy igazi szamurájkarddal is játszhattam. Egy igazi japán mestertől tanultam a kardforgatás rejtelmeit.
Azt szoktam tanácsolni az embereknek, hogy álljanak készen, mert a bukás is nehéz, de a siker sokkal rosszabb tud lenni.
