Ha felidézzük, mi mindenen mentünk keresztül, és ez miként erősítette meg hozzáállásunkat, akkor kitörhetünk a negatív spirálból, és kicselezhetjük azokat a halvány, egy másodpercnyi villanásokat, amikor meg akarunk hátrálni, és így képesek leszünk legyőzni az akadályokat.
Az életben minden fejben dől el! Valahányszor magukkal ragadnak minket az élet kisebb-nagyobb drámái, megfeledkezünk arról, hogy bármilyen súlyos a fájdalom, bármilyen gyötrelmes is a kín, minden rossznak vége szakad egyszer. Abban a pillanatban elfelejtjük, amint másoknak adjuk át az érzelmeink és tetteink feletti irányítást, ami könnyen bekövetkezhet, ha a fájdalom a tetőfokára hág.
Az ismeretlen tényezőket lehetetlen előre látni, ám ha mindvégig odafigyelünk az esemény előtt, tíz helyett valószínűleg csupán eggyel vagy kettővel kell megküzdenünk.
A nulláról indulók gondolkodásmódja szerint a hűtőszekrény soha nincs tele és nem is lesz. Mindig lehetünk még erősebbek és fürgébbek, mentálisan és fizikailag egyaránt. Lehetünk még tehetségesebbek és még megbízhatóbbak. Ebből fakadóan soha nem szabad azt érezned, hogy elvégezted minden feladatod. Mindig akad további tennivaló. Tapasztalt búvár vagy? Csodás! Akkor dobd le a felszerelésed, vegyél egy mély lélegzetet, és merülj 30 méter mélyre szabadtüdős technikával. Menő triatlonistának számítasz? Klassz! Akkor tanulj meg sziklát mászni. Csupa csillogó siker fémjelzi a karriered? Remek! Tanulj meg egy új nyelvet vagy szakmát. Szerezd meg a második diplomádat. Gond nélkül fogadd el, hogy tudatlan vagy, és újra bután kell beülnöd egy osztályterembe, mert csakis így bővítheted a tudásodat és a tevékenységeid számát. Ez az egyetlen módja annak, hogy tágítsd az elmédet.
A világunk tele van bizonytalan, féltékeny emberekkel. Egyesek a legjobb barátaink, netán vér szerinti rokonaink. A kudarc megrémíti őket. Ahogy a sikereink is. Mert amikor túllépünk azon, amit valaha lehetségesnek tartottunk, amikor a korlátainkat feszegetjük, és sikerül többé válnunk, a fényünk visszaverődik a falakról, amelyeket ők építettek. A fényünknél láthatóvá válnak a saját börtönük körvonalai, megpillanthatják a saját önkorlátozásaikat. Ám ha valóban olyan nagyszerű emberek, akiknek mindig is hittük őket, akkor a féltékenységük fokozatosan elenyészik, és hamarosan az ő fantáziájuk is átugorja a falakat, mert rajtuk lesz a sor, hogy jó irányba változzanak.
Mindannyian ugyanazt a csatát vívjuk. Mindannyian a kényelem és a teljesítmény között ingadozunk. Vívódunk, hogy megelégedjünk-e a középszerűséggel, vagy hogy vállaljuk-e a szenvedést azért, hogy minden átkozott percben a legjobbat hozzuk ki önmagunkból.
A szenvedély és a megszállottság, de még a tehetség is csak akkor bizonyul hasznos eszköznek, ha megfelelő munkamorállal tudjuk megtámogatni őket.
Mindig van egy százalék, aki hajlandó dolgozni azért, hogy dacolhasson az esélyekkel.
Csak nagyon kevesen tudják, milyen érzés legalul lenni, én azonban közéjük tartozom. Olyan, mint a futóhomok. Megragad, magába szív, és nem ereszt el többé. Ha így él az ember, könnyen sodródni kezd, és ugyanazokat a kényelmes döntéseket hozza meg, amelyek újra meg újra padlóra küldik.
Ne állj meg, ha fáradt vagy, akkor állj meg, ha végeztél.
A legfontosabb beszélgetések, amelyeket valaha is folytatni fogsz, azok, amelyeket magaddal folytatsz.
Mikor rosszul bánik veled az élet, könnyű az öngyilkos választásokat szokássá tenni, és folyamatosan ismétlődő rossz döntéseinkkel egyre csak sodródni a halál felé. Az igazság az, hogy szokásunkká tesszük az önmagunkat korlátozó döntéseket.
Valószínűleg sokkal jobb gyerekkorod volt, mint nekem, és az is lehet, hogy most is tisztességesen élsz, de nem számít, ki vagy, kik (voltak) a szüleid, mivel foglalkozol, és mennyi a pénzed: lefogadom, hogy csupán a valódi képességeid 40 százalékát használod ki. Ez rohadt nagy szégyen! Mindannyiunkban megvan a lehetőség, hogy sokkal többek legyünk.
Hallottad már azt a mondást, hogy a hit legyőzi a félelmet? Nálam az utálat győzte le a félelmet.
Mindenki képes átalakulni egy másik személlyé és elérni olyan dolgokat, ami a szakértők szerint lehetetlen, de nagyon komoly elhatározás, fókusz és egy páncélozott elme szükségeltetik hozzá.
Sokatok próbál inspirációt és motivációt találni depresszív gondolkodással. Depressziós vagy, mert nem kezdesz magaddal semmit. Az inspirációt úgy fogod megtalálni, ha az életedet nem kapaszkodva akarod végig csinálni. Hogy ne kapaszkodva éld az életed, ahhoz állítsd magad kihívások elé. Ha vannak kihívások és kész vagy támadni, akkor fogod megtalálni az inspirációdat. Próbálj 10 százalékkal jobb lenni, mint amilyen a múlt héten voltál. Ha heti 30 mérföldet futsz, akkor fuss 33-at, ha 500 métert úsztál, akkor ússz 550-et. Hogyha olyan vagy, aki nem csinál semmit, a te 10 százalékod az, hogy felkelj a kanapéról. Minél messzebb menekülsz a felelősségvállalástól, annál gyengébbé válsz. Találd meg magadat az életben, mert semmittevéssel soha nem fogod.