Úgy válunk eggyé egymással, mint az esőcseppek az ablakon.
Az élő még bízhat a szerencsében, de a halott csak halott marad.
Nem ijed meg az ember a kunkorodó gilisztától, ha már csörgőkígyóval is volt dolga, nem retteg a tehéntől, ha már megvadult bikával találkozott.
Ha lovagolni tanulsz, a lónál nincs jobb tanítómester erre.
Ha félsz, legjobb, ha a veszély irányába nézel, de közben valami biztonságos és meleg dolognak támaszkodsz.
A séta és a beszélgetés egyaránt nagy élvezetet jelent, de hiba összekötni a kettőt egymással. Saját zajunk túlharsogja a külső világ neszeit és csöndjét… Csak olyan baráttal szabad sétára indulni (…), aki pontosan osztozik veled a tájék minden hangulatában, annyira, hogy egyetlen pillantás, egy megállás, vagy legfeljebb egy csöndes érintés elég ahhoz, hogy egymás tudtára adjuk: ugyanabban gyönyörködünk.
A barátság voltaképpen szükségtelen, akárcsak a filozófia vagy a művészet… Nem szükséges a túléléshez, de sokkal inkább értelmet ad a túlélésnek