Igazán senkit sem lehet megkímélni semmitől. Előbb-utóbb szembe kell nézni a dolgokkal.
Mindig attól féltem, hogy ezek a fiatalok unják majd a mi karácsonyunkat. De egyáltalán nem így van, éppen ellenkezőleg. Saját fiam és lányom, valamint barátaik meglehetősen lekicsinyelték, azt mondták, mindez ostobaság, felesleges felhajtás, sokkal jobb lenne elmenni egy szállodába táncolni. De az ifjabb nemzedék rendkívül vonzónak tartja.
– A szerencse, úgy mondják, forgandó (…).
– Talán. Mindenesetre hasztalan hadakozni ellene.
Megfoghatatlan, hogy egy orvos, aki egész idejét mások betegségeinek szenteli, olyan közömbös legyen a tulajdon családtagjainak egészsége iránt. Mindig nevet, ha valamelyikük betegségről panaszkodik.
A fiatal orvosok mind egyformák. (…) Rögtön megmérik az ember vérnyomását, és akármi is a baja, felírnak valami gyárilag előállított, újfajta tablettát. Rózsaszínűt, barnát, sárgát. Manapság olyan a gyógyítás, akár a szupermarket: csupa csomagolt micsoda.
Minden orvos, aki pontosan megjósolja, hogy betege mikor hal meg, vagy helyesebben: meddig él, feltétlenül nevetségessé teszi magát. Az emberi életben kiszámíthatatlan tényezők játszanak döntő szerepet. Gyakran a gyengék váratlan ellenálló képességekről tesznek tanúságot, s az erősek letörnek.
Az asszonyok kerülő utakon érik el a céljaikat. Megtanulják – már ha nem ezzel a tudással születnek -, hogy kihasználják a férfiak gyönge pontjait.
Az emberek, barátom, szeretik, ha néha egy kis veszély fűszerezi az életüket. Van, aki passzívan élvezi… bikaviadalon például. Van, aki olvasni szeret róla. Mások a moziban keresik. De egyvalami kétségtelen: az állandó biztonságérzet gyűlöletes a legtöbb ember szemében.
Az igazság olykor fáj – lerombolja az ember illúzióit.
Te bízol bennem (…). Legalábbis ezt állítottad… Én csak arról biztosítalak, hogy igyekezni fogok rászolgálni a bizalmadra.
Vannak emberek (…), akikkel mélységesen együtt érzünk… akiket mélységesen sajnálunk, mert hatalmas terhet cipelnek.
De hát esendők vagyunk, olykor akaratlanul is megszeretjük a bűnöst.
Az emberben kell hogy legyen szánalom… mert végül is ez teszi az embert… a jó szerencse és a balszerencse.
A nőket nem a csillagok érdeklik, hanem a négy fal, amely menedéket nyújt, amikor fúj a szél, a tűzhelyen rotyogó fazékra figyelnek és jól táplált, alvó gyerekek arcát ügyelik.
A győzelemért minden kényelmetlenség elviselhető. Ezért semmilyen szenvedés nem lehet túl sok!
