Ezekhez képest a ház nélküli csiga gerincoszlop.
Három dolgot csinálok nagyon jól: a munkámat, a hülyeségeket és a gyerekeket.
A milliomosnak olyan szerencséje van, hogy közelről láthatja a haszonlesést.
Vannak párok, akik olyanok, mintha részegen rendelték volna egymást a neten.
Nem értette a családom, miért akarok én festő lenni. Hiszen már van fényképezőgép, mondták. Ennyit értettek belőle.
Minden magyar hungarikum, minden ember a világörökség része, rá fogsz itt jönni erre hamar.
Tripperem van, de a kolera miatt nem vettem eddig észre.
Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele!
Ha az alkohol akadályoz a munkában, hagyd abba a munkát!
Az ostobaság Isten egyik adománya ugyan, de ettől még nem szerencsés visszaélni vele.
Fellini azt mondta nekem, azért választott engem a Casanova címszerepére, mert olyan szemeim vannak, mint valakinek, aki állandóan masztu*bál. Na, mondom, ezt meg honnan tudja?
Az utolsó húsz percben bemutatott védekezésünk is oktatófilmbe illett volna… Kevésbé mívesen fogalmazva: bekkeltünk, mint az állat. Gullitnak úgy becsúsztam, hogy az én hátam fájdult meg – rám járt a Ruud…
Ballagásra új telefont kaptam, ami amúgy is kellett volna, meg néhány apróságot. Ékszert, pénzt, ilyesmit. A Ferrarimat elfelejtették elhozni. Spórolós banda.
– Még mindig ki vagy akadva, amiért nem jöttem el a ballagásodra? Mondtam már neked, hogy ütköztek a programjaim!
– Nem – válaszolom semleges hangon. – Meg sem hívtalak a ballagásomra.
Ne aggódj, ha nehézségeid akadtak a matematikával! Biztosíthatlak, hogy az én nehézségeim még a tieidnél is nagyobbak.