Minden természetes rajtad, még a frizurád is. Mintha nem is fésülködnél. Gondolom a bőröddel se babrálsz túl sokat, nem rejtegetsz semmit. Büszkén viseled a ragyáidat, alig látszik ki a szemed és az arcod. Olyan, mintha folyton citromot nyalogatnál, mégis összeáll.
Szendrő Józsi bácsi beült egyszer egy prömierre a színháznál, és utána megkérdezték, hogy: – Direktor úr, hát milyen volt? – Fos. Azt mondja a rendező: – Igen… és hogy ha összeáll? – Akkor még lehet szar…
Mi kell a befőtt eltevéséhez? Szalicil, ez jó! Érdekes, nem elsőre a gyümölcsöt mondja. Na te aztán magyar ember vagy! Azt tudja, hogy nincsen semmi, de legalább ne romoljon el!
Éljen és virágozzék… a cseresznye Éljen a megbonthatatlan… konzerv! Éljen a … nemzetközi gyors! Éljen … az éljen. Éljen … a jég hátán is meg! Éljen… az omnibusz tetején! Éljen… a házasélet!
– Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt. – S te, mit csináltál? – Há` rizst.