Idegen véleményt tűrni kevés tud; pedig ki tűrni nem tud, hogyan kívánhat tűretni? Csak a gonoszt ne tűrd, egyébként az ellenkező véleményt, hol kell, ostromold, de azt, vagy érette birtokosát gyűlölnöd, igazságtalanság. Mert nem megtörténhetik-e, hogy két ellenkező közt igazad neked nincs? S feltéve, hogy igazad van, mit vét az, ki gonoszság nélkül, meggyőződés után ilyen vagy olyan véleményt lát valónak?
Azokat, akik valamilyen új véleménnyel állnak elő, először eretnekeknek mondják. Minden eretnekségnek megvan a maga neve; azoknak, akik az eszmét vallják, valóságos jelszó ez a név.
Nyilvánvalóan lehetnek körülötted olyanok, akiket a legjobb szándék vezérel, amikor a saját véleményüket fogalmazzák meg azzal kapcsolatosan, hogy neked mit és hogyan kellene tenned a saját életedben, de soha senki nem tudhatja nálad jobban, hogy mi az, ami számodra a legjobb.
Az emberek mai élethelyzetekről kérdezgetnek engem, én meg azt szoktam mondani, „Nem tudom, én csak egy színész vagyok. Nincs véleményem ezekről. A színészek elég hülyék. Az én véleményem nem ér semmit. Számomra nem léteznek a viták, szóval ne is akarjanak belerángatni, mert nem fogok részt venni ezekben.”
A legtöbb ember könnyen megbántódik. Hogyha valami nem tetszik, de nem nagy horderejű dolog, akkor nem kell egyből a másik arcába mondani, se a barátoknak, se a gyerekeimnek, senkinek, mert abból mindig csak sértődés lesz.
Ezek nem mozifilmek. Őszintén, leginkább úgy gondolok rájuk, mint a vidámparkokra, bár a színészek a lehető legjobbat próbálják kihozni magukból ilyen körülmények között is. Ez nem olyan mozifilm, mint amikben az egyik ember érzelmeket, pszichológiai élményeket próbál közvetíteni a másiknak.
(Scorsese véleménye a Marvel-filmekről)
Megváltoztathatod a véleményedet, ha azt súgja a szíved. Ne hallgass másokra, azt mondd, amit gondolsz. Ha nincs véleményed, azt is nyugodtan kimondhatod. Az emberek azért szeretnek, mert nem játszod meg magad, és őszinte vagy.
Amit akarunk, szívesen elhisszük, és reméljük, hogy mások is azt gondolják, amit mi magunk gondolunk.
Határozott véleményem, hogy aki a köz javára tevékenykedik, annak nem szabad drága ajándékokat elfogadnia.
Amikor az emberek többsége újságot választ, akkor, bár azt hiheti, hogy „csak” értékrendet választ, valójában viszont véleményt, olyat, amely nagy valószínűséggel azonos a sajátjával. A tájékozódásnál sokszor fontosabb, hogy az újságolvasással megerősítést nyerjen saját véleményünk, valamely véleményközösséghez való tartozásunk. Az ellentétes állásponttal való találkozás diszkomfortot okoz, mert arra kényszeríti az embert, hogy újra átgondolja saját véleményének helyességét.
Ne cáfoljuk más ember véleményét, hanem gondoljuk meg, hogyha ki akarnánk verni a fejükből minden abszurd balhitet, ahhoz Matuzsálem kora sem volna elég. Tartózkodjunk minden javítást célzó, mégoly jóindulatú megjegyzéstől is, mert az embereket megbántani könnyű, de megjavítani nehéz, szinte lehetetlen.
Szeretőmet és a franciákat és a turóstésztát és a rónaságot a fülem hallatára ne gyalázza senki.
Vannak, akik mindent elhisznek, amit olvasnak; vannak olyanok, akik semmit sem hisznek el; és végül vannak olyan emberek, akik bíráló szemmel vizsgálják, mit olvasnak, majd azután alkotják meg véleményüket.
Ítéljen mindenki a saját véleménye szerint, saját olvasmányai alapján, de ne azok után, amiket mások mondanak neki.
A nagy szellemek mindig is ellenkezést váltottak ki a középszerű elmékből. A középszerű elme ugyanis képtelen megérteni azt, aki nem hajlandó vakon meghajolni a konvencionális előítéletek előtt, hanem bátran és őszintén kimondja a saját véleményét.
Anyám szerint tévhit, hogy az embernek bármiről is véleményt kellene formálnia. Azt gondolni pedig egyenesen hiba, hogy el is kell mondania.
Én képtelenségnek tartom azt, hogy az egyes ember az egész társaság ellen véthet, hogy azt veszélyeztetheti, hogy azt véleményével felforgathassa, ha a társaság csakugyan társaság és nem csorda.
Hogy a vélemény, mit nemcsak a cenzor, hanem sok más is rossznak tart, valóban rossz-e, nem tudhatni meg; csak akkor volna az rossz, ha a társaságnak minden értelmes tagjai annak tartanák; de igazán véve a vélemény nem is lehet magában rossz, mert még nem ártott senkinek, mivel nem volt közölve; sőt közölve sem olyan az, mint valami méreg; mert ez azonnal megöli azt, ki beveszi, de a véleményt ha beveszi is valaki, azért semmi baja sincs.
Szabad akarattal bíró ember semmi állítást el nem fogad csupán azért, hogy valaki állítja, hanem ha arról meg van győződve. Rákényszeríteni nem képzelhető, mert akkor nem volna szabad akarata, márpedig azt vinni végbe, hogy valakinek szabad akarata ne legyen, abszurditás.
Az ember baja nem abból származik, ami történt, hanem abból, hogy mi a véleménye róla.
