Testünk örökös áramlásban van, mint egy folyam, s folytonosan részek kerülnek be és lépnek ki belőle.
Nem változtathatunk meg másokat, ezért hagyjuk békén őket. Rengeteg energiát pocsékolunk el arra, hogy másokon próbálunk változtatni.
Néha inkább meghalnánk, semmint beidegződéseinken változtassunk. Meg is halunk. Sok ember inkább a halált választaná, minthogy megszokott ételeiről lemondjon. Meg is halnak.
Az életed nem vesz egyetlen éjszaka alatt teljes fordulatot, de ha következetesen, nap mint nap kellemes gondolatok mellett döntesz, akkor életed minden területén kifejezetten pozitív változásokat idézhetsz elő.
Az átmenetiség csak az örökösen megragadásra törő gondolkodást kedvetleníti el. Ha engedi magát együtt mozogni a változás áramával, ha zen buddhista képpel szólva olyan lesz, mint labda a hegyi patakban, az átmenetiség vagy üresség tudatából egyfajta extázis támad. Talán éppen ez az oka, hogy mind Keleten, mind Nyugaton a változékonyság és múlandóság a legmélyebb, legmegindítóbb költészet tárgya – amelyen a tünékenység varázsa még akkor is átragyog, ha maga a költő a leghevesebben tiltakozik ellene.
Az élet örökre megváltozott…
Én örökre megváltoztam.
Mi vagyunk a változás, a tavasz, az emberséges Magyarország arca, mi szőjük tovább a márciusi ifjak Magyarországának álmát.
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
A dolgok változnak, és semmi nincs, amit ez ellen tehetnénk. Az ember csak annak a módját határozatja meg, hogyan bánik ezekkel a változásokkal.
Pontosan tudom, hogy a változás, ahogy a megoldás is, gyakran hirtelen érkezik.
A változás nem mindig rossz, erről a nagynéném is meg volt győződve. Ugyanakkor nem is mindig jó. Lehet akár semleges is… vagy elviselhető. Változnak a dolgok, változnak az emberek. Én is változtam. Nekem is jogom volt hozzá. Én is akartam. Megengedtem magamnak.
Nem te tettél tönkre engem, hanem én döntöttem romba saját magam. Megváltoztam, és te is megváltoztál. De te jobb lettél, én viszont nem.
Kapcsolatok idézetek, Megváltoztam idézetek, Változás idézetek
Rájöttem, hogy már nem az az ember vagyok, aki keresi a kalandot, hanem az, aki fél a változástól.
Valami megváltozott bennem; láthatóan megváltoztam kívül és belül. Valahányszor levetkőzök, valahányszor zuhanyozok, új tetoválásomat látom. Megbabonáz. Kezdtem megszeretni, mint valami titkos, de gyönyörű ajándékot.
Egyesek semmi mást nem ismernek a szenvedésen kívül. Az jelenti számukra a megbizhatóságot. Jobban rettegnek a változástól, mint a saját szar életüktől.