Rájöttem, hogy csak az unalmas emberek képesek arra, hogy unatkozzanak.
Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.
Az embert társas lénnyé leginkább az teszi, hogy képtelen a magányt és ebben önmagát elviselni. Belső üressége és az unalom hajtja társaságba, űzi idegenbe, utazásra.
Amikor többnapos ünnep miatt nem nyitunk ki, vagy, mondjuk, elmegyek nyaralni, rögvest rájövök, hogy halálosan unatkozom a legszebb tengerparton is, ha nem üzletelhetek, ha nem járhat az agyam újabb és újabb vállalkozáson.
Lelkem éjén rossz malom
zakatol: az unalom.
Régi, rozzant rossz malom
és úgy hívják: unalom.
Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.
Aki olvasni szeret, az az unalom óráit, amelyek elkerülhetetlenek életünkben, gyönyörűséges órákra cseréli fel.
Minden halálos szerelem halálos unalom lesz, ha sokáig tart.
Csak akkor megyek társaságba, amikor kedvem szottyan unatkozni.
Minden könyv valamilyen helyzetben születik, és a könyvnek nem árt, ha ez a helyzet nem unalmas.
A zavarosság, a képtelenség nem halálos, ha az ember jókedvűen közelít hozzá. Csak az unalom öl.
Unalmas: Olyan személy, aki akkor beszél, amikor azt szeretnéd, hogy hallgasson.