A tudáshoz való jog olyan, mint az élethez való jog.
Tudásunk egy csepp. Amit nem tudunk, az egy egész óceán.
Az emberi tudásnak megvannak a határai, de nem tudjuk, hol.
Csak két hatalom létezik a világon: a kard és a szellem. Hosszú távon azonban a szellem mindig meghódítja a kardot.
A tudást csak akkor tudjuk megemészteni, ha jó étvággyal habzsoltuk.
Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud.
Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.
Még mindig jobb fölöslegeset tudni, mint semmit.
Nincs olyan eszköz, melyhez az ember ne folyamodna, hogy megmeneküljön a gondolkodás fáradalmaitól.
Az ész a legmagasabb ítélőszék, amely legfelső fokon és fellebbezés nélkül dönt mindenről.
Abban mutatkozik meg műveltségünk, ahogyan a műveletlenekkel bánunk.
A tudás előtt tornyosuló legnagyobb akadály nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója.
Az olvasással tudást halmozunk fel az agyunkban, de sajátunkká az csak a gondolkodás révén válik.
Még ha fél lábbal a sírban állnék is már, akkor is tanulnék.
A tudás eszköz, s mint minden eszköznek, a felhasználó kezében dől el a sorsa.