Ötvenhat annyiféle, ahányan átéltük.
Történelem idézetek
Az egész kuruc fölkelésnek az volt az egyik indítéka, hogy az asztalon, melyet magyar terített meg, egyedül lakmározott a német.
Magyarország sajnos mindig a rossz oldalt választja a történelemben.
Mindannyian ismerjük Zrínyi Miklós, a szigetvári hős történetét, aki Szulejmán szultán egész seregét feltartóztatta. A vár maga elesett, Zrínyi maga is hősi halált halt, de a bátor védők példája még évszázadok múlva is eleven fénnyel világít. Senki sem mondja, hogy Szigetvár eleste súlyos vereség volt, ellenkezőleg: az elfoglalt, felperzselt Szigetvár az önfeláldozás és a katonai erények jelképévé vált.
Nem szeretem a történelmet. A történelem egy iszonyú teher, ami semmit nem bizonyít, csak azt, hogy az emberek árulók, de ezt MA is látom, ha végigmegyek az utcán. A történelem unalmas és kétes, és nem tudom, mennyi igaz belőle. A történelem a győzelem és a vereség emléke, nekem pedig per pillanat már így is túl sok minden van a fejemben.
A történelem analógiákon keresztül tanít, oly módon, hogy összehasonlítható helyzetek esetén bemutatja a lehetséges következményeket. Ámde minden generációnak mgánk kell eldöntenie, hogy melyek az összehasonlítható szituációk.
Az az általános félelem, hogy a történelembe belemerült emberek önmagukat beváltó jóslatokat produkálnak, mélyenszántó népi bölcsességet tükröz. Ennek ellenére még több példát lehetne felhozni Santayana mondására, mely szerint azok, akik figyelmen kívül hagyják a történelmet, arra vannak ítélve, hogy ismét átéljék azt.
Ha a történelem megtanít minket valamire, az a következő: béke nem létezhet egyensúly, igazság pedig önmérséklet nélkül
Sok évvel ezelőtt, fiatalkoromban hetykén azt gondoltam magamról, hogy képes vagyok a „történelem értelméről” véleményt mondani. Most már tudom, hogy a történelem értelme nem valami olyasmi, amit ki kell nyilatkoztatnunk, hanem amit fel kell tárnunk.
A nemzeteknél a történelem ugyanazt a szerepet tölti be, amit a jellem az embernél.
A birodalmak akkor maradnak hosszú életűek, ha az elnyomást a konszenzus váltja fel.
Németország hosszú évtizedeken át az európai stabilitás legfőbb veszélyeztetője volt. Épp ezért kapott különös jelentőséget az, hogy a háború utáni első évtizedben milyen politikai irányvonalat választ az ország vezetése.
Történelmi és geopolitikai tapasztalatai alapján az Egyesült Államoknak minden oka megvan arra, hogy támogassa az Európai Uniót, és megakadályozza, hogy geopolitikai vákuumba sodródjon. De geopolitikai szempontból az Egyesült Államok is csak egy Eurázsiától távoli szigetté válhat, ha politikailag, gazdaságilag és katonailag elszakad Európától; Európa pedig könnyen válhat Ázsia és a Közel-Kelet egyszerű toldalékává.
A történelem iróniája, hogy Németország mindkét elvesztett háború után megerősödött a szomszédaihoz képest. […] Ha Németország nem vívta volna meg ezeket a háborúkat, valószínűleg automatikusan vezető szerepre tett volna szert, legalábbis Európában.
Nem titok, hogy Magyarország történelme elszomorítóan sok stresszt hagyományozott a magyar népre, amely a mai napig sújtja szülőhazám lakóit.
A mi korunk történetét nem mi, hanem az utánunk jövők fogják megénekelni.
A történelem egyik legkülönösebb vonása az, hogy semmi sem hal meg benne egészen. Csodálatos „survival”-ek, továbbélések és átütések vannak, régebbi kultúrák földalatti folyóként kanyarognak titokban, míg azután évszázadok vagy ezredek múlva ismét a napvilágra törnek.
Hirtelen, engedjétek meg nekem ezt a szentségtörést, Adolf Hitler komikus alaknak tűnt fel a szememben. Ez a kis bajuszos senki akarta a zsidókérdést végleg megoldani? Több mint háromezer év után az Örökkévalóval ujjat húzni? Ehhez még az ördög is későn kel fel.
Magyarország európai ország. És nincs vagy. Orbán nem tud elvinni innen bennünket, nem tudja kivezetni Magyarországot Európából. A történelem erősebb, mint Orbán.
Mi, a nép mindig többen vagyunk, mint a zsarnokok. A történelem nem a milliárdosoké.
(részlet a 2025. március 15-én elmondott beszédéből)
