Gyerekkorom óta sportolok, atletizáltam, aztán kyokushin karatéztam, shotokan karatéztam, és végül 13-14 éves koromban jött ez a testépítő láz. Ez úgy jött létre, hogy engem mindig is vonzottak az erős és izmos emberek, és a tévében láttam ugye Sylvester Stallonét, Arnold Schwarzeneggert, hogy ők milyen izmosak, de én azt hittem, hogy ők így születtek. És egyszer csak egy balatoni nyaraláson a szüleimmel megláttam egy testépítő magazint, a Flex magazint, és akkor ott volt Arnold meg Franco Columbu, és apukámtól kisírtam, hogy vegye meg nekem ezt az újságot. Megvette, és akkor ledöbbentem, hogy „hoppá”, ők csinálták úgymond magukat, és ez elérhető cél mindenki számára – gondoltam én. És akkor az egész nyaralás azzal telt, hogy ezt az újságot kiolvastam olyan 528-szor, és ott kezdődött el, hogy én testépítő legyek, erőemelő legyek. Az, hogy profi testépítő, erőemelő legyek az már az első pillanatban eldőlt, az első edzésen, ugyanis nekem csak ez tetszett, a szélsőséges nagy izomtömeg, meg a szélsőséges nagy erő. Már akkor éreztem, 60 kilósan, hogy nekem nem lesz elég az átlagos fizikum, én profi testépítő akarok lenni, illetve erőemelő, és egyből így kezdtem el az edzéseket, maximális lelkesedéssel és intenzitással, hogy nekem csak egy cél lehet, az, hogy nagyon nagyon jó legyek a sportágamban. De akkor még nem gondoltam, hogy ennyire jó leszek, csak volt egy bizonyos elképzelésem, hogy magyar bajnoknak lenni, akkor kinyomni fekve a 180 kilogrammot, leguggolni a 200 kilogrammal. Ezek tűntek reálisan elérhető célnak, de aztán ahogy teltek az évek meg a hónapok, úgy egyre tágult a periféria és elképzelhetőnek tűntek az egyre nagyobb és nagyobb eredmények.
