Ha elkezdesz tömegelni, és látod, hogy kezdenek eltűnni a kockák a hasadról, és nekiállsz szálkásítani, aztán megint tömegelsz, na ez biztosan nem fog működni. Ennek semmi értelme sincs. Ha elkezdesz valamit, akkor tartsd is magad hozzá egy ideig.
Mikor ma edzeni kezdesz, gondold át, olyan férfi vagy-e, aki szerelmese az igazi testépítésnek? Ha igen a válasz, akkor gondold át férfiként van-e értéke annak ha kitörsz a konfortzónádból és traumatikus kínt okozol a szervezetednek, izmaidnak. Ha igen a válasz, edzés után büszkén nézel a tükörbe és tudod, hogy ez az edzés olyan volt amire csak néhányan képesek. Csak a legnagyobbak és te. Ettől vagy több, hogy te képes vagy ezt elviselni. Sőt. Boldoggá tesz.
A versenyzés fanatikusoknak való. Csak az fogjon bele, aki úgy érzi erre született, s készen áll mindent megtenni a sikerért.
Ha te kimagasló, de igazán kimagasló izomtömeget akarsz, amikor egy zsákba öltözve is látszik, hogy mit képviselsz, akkor TE kell legyél az az ember a teremben, a városban, akivel nem mer senki edzeni, mert a negyedétől is ELPUSZTULNÁNAK.
Motivációs idézetek edzéshez, Sport idézetek, Testépítés idézetek
Szemináriumokon szokták kérdezni, hogy mennyire tette jobbá az aktív versenyzőket, sportolókat( real bodysok és erősportolók) a sokkal jobb edzőtermi körülmény?
1. A bajnokot nem határozza meg a körülmény.
2. A bajnok személyes felelőssége, hogy mindenből a legjobbat lássa és hozza ki.
3. A jobb terem javít a lehetőségein, többet hoz ki belőle, de csak ha a bajnok bajnok mentalítású, ellenkező esetben kényelmesebbé válhat.
4. Az első 3-ból következik, hogy a bajnok edzését, napjait nem befolyásolja a terembe járó cimbik, szép lányok, kecsegtető hétvégi programok. Ellenkező esetben ő nem bajnok.
5. A bajnok soha nem jön oda a teremtulajhoz, hogy aznap valamiért 2 fokkal hidegebb vagy melegebb van, ha szar neki a zene, vagy ha épp nincs meleg víz. Szarik ezekre.
6. A bajnok nem igazán beszélget sokat senkivel edzésidőben. Nem bunkóságból, egyszerűen fokuszál.
Nem kell bajnok legyen mindenki, ha nem versenyzel nincs jobb feltöltődést adó program, mint egy edzés a haverokkal, kicsit dumcsizni, mozogni egy modern, szuper edzőteremben. Egy jó Gym, akkor is könnyen lejutatt edzeni, ha annyira nincs kedved.
Viszont a bajnokot nem befolyásolhatja ha a városában nincs Cutler Gym szint vagy éppen ott edz millió ember közt. Meg kell oldja bárhogy.
Ebben a sportban jónak lenni nehéz, de a legjobbak közt lenni ba**ott nehéz.
A bodybuilding-pódiumot, az erőemelő- és erősember-viadalokat – amelyek engem Kathi Bélává tettek –, csak azoknak ajánlom, akik szerelmesei a sportnak, és nem teszik fel magukban azt a kérdést, hogy megéri-e?
Rengeteg dolgot teszek azért, hogy a hátizmaimat hangsúlyozzam. Rengeteg ember, amikor hátra edz, azt hiszi, hogy éppen a hátizmokat erősíti, de valójában a rombusz-, és a trapézizmokra edzenek. A felső hátuk fejlettsége jó lesz, de a középső és a hátsó rész lemarad. Ez elég általános. A teljes hátizomzat valós dolgoztatásához ívelni kell a gerincet és irányítani azt, ez pedig nem könnyű. Mindenki aki edzett velem, rengeteget javított a hátán, kizárólag a technika miatt.
Soha nem izolálhatod az izom egy részét; bizonyos fokig az egész dolgozni fog. Azonban egyes gyakorlatokkal hatékonyabban célozhatsz meg egyes területeket, és egy szintig majdhogynem – nem túl magas szintig – befolyásolhatod a tested alakját. Ha sok fej feletti tricepsznyújtást végzel, a hosszú fej sokkal keményebben fog dolgozni, mintha sok letolást csinálnál. Vannak különböző aspektusai az izmoknak, amiken dolgozni kell a teljes fejlettség elérése érdekében. Egyetlen gyakorlat egy testrészre (Mentzer megközelítése) nem lesz elég, ha komplett fizikumot akarsz építeni. Nem lesz meg a teljes fejlettséged, minden szögből.
Beszéljünk a fekvenyomásról. Ez nem a legkönnyebb gyakorlat, amit végezhetsz az edzésen, mert a tricepszeid és a vállaid könnyen átvehetik a munkát a mellizmoktól. Azt szoktam javasolni a tanítványaimnak, hogy kissé nyomják össze a rudat, amikor fekvenyomnak. Ez automatikusan aktiválja a mellizmokat. Ha a mellizmok nem aktiválódnak, akkor akár egész nap is fekvenyomhatsz, nem fog fejlődni a mellizmod. Időbe telik, mire megszokod, de ha kitartó vagy, sikerülni fog. Ha pedig kézi súlyzókkal nyomsz fekve, hozd olyan közel a súlyzókat egymáshoz, amennyire csak lehetséges.
A fekvenyomás nem egy bonyolult gyakorlat, de oda kell figyelnünk, hogy megfelelően stimuláljuk az izmokat. Aki kicsit is ismert, az emlékezhet rá, hogy soha nem edzettem őrülten nagy súlyokkal. Sohasem voltam a megszállottja annak, hogy minél nagyobb súllyal végezzem a fekvenyomást, mert a színpadon nem kérdezte meg a zsűri, hogy hány kilóval végzem a gyakorlatot. Nem ez volt fontos. Aki fejlődni akar, annak azt javaslom, ahelyett, hogy a maximális súllyal végezné a gyakorlatot, inkább könnyítsen rajta, és próbáljon minél több ismétlést csinálni. A szokásos nyolc-tizenkét ismétlés helyett legyen a cél tizenöt-húsz. Ezzel kicsit össze lehet zavarni az izmokat, ezért érdemes ezt két hétig csinálni, aztán váltani. Ha lehet, heti három fekvenyomó edzést javaslok, és két hét könnyített súly után jöhet a maximális súly vagy egy-két ismétlés. Az áttörés garantálható.
Egy olyan test felépítése, amivel testépítő bajnokságokat lehet nyerni, nem megy egyik percről a másikra, de még egy, két, három év is kevés hozzá. Sok-sok évig szünet nélkül mindennap dolgoznom kellett – amiért senki sem fizetett – azért, hogy a testem mérete és arányos felépítése végül felkeltse a bírák, Joe Weider vagy a nagyközönség figyelmét. Azután további éveket fektettem bele abba, hogy csiszolgassam és megőrizzem olyan formában, amivel sorra nyertem a Mr. Olympia címeket, és eljátszhattam Conant és a Terminátort.
Addig gyúrtam, amíg be nem durrantak az izmaim; azután folytattam, amíg be nem ütött a fájdalom, amiről Ali is beszélt; azután csináltam még egy kicsit, amíg már mozdulni se tudtam. Jobb napokon ki se lehetett rángatni a teremből.
Már rég tovatűntek azok a napok, amikor 680 kilóval lábtolóztam és hat tárcsa volt a rúdon a Smith-gépes guggolásaimnál, de az izomtömeg nagy része még mindig megmaradt. Már csak szinte kizárólag a lábnyújtógépet nyúzom, meg a fekvő és ülő combhajlító gépeket a saját testsúlyos guggolások mellett, a Hack-gépes guggolás és a lábtológép már nem szerepel a repertoáromban. Ami a vádlikat illeti, évek óta nem edzettem rájuk külön. Sima gyaloglással is meg tudom őrizni az izomtömegüket.
(Instagram, 2024. 05. 31.)
Annak érdekében, hogy a világ legnagyobb testépítője legyek, tizenöt éven át edzettem napi öt órákat.
Az edzőteremben, ha egy gyakorlattól nem érzek fájdalmat, tudhatom, hogy nem tettem eleget a megcélzott izomcsoportban rejlő növekedési potenciál kiaknázására. Az ismétlés növeli az erőt, de a fájdalom növeli az izmokat. Ezért vágytam mindig a fájdalomra.
A csúcson, a legkeményebb napokon, negyvenezer fontnyi (bő tizennyolc tonnányi) súlyt mozgattam meg edzésenként. Ez nagyjából egy megrakott teherautó tömege. A legtöbben nem akartak ennyit dolgozni. Túl fájdalmasnak találták, én viszont annál inkább élveztem. Vágytam a fájdalomra, de annyira, hogy az első ausztriai edzőm őrültnek tartott. Talán nem ok nélkül.
Motivációs idézetek edzéshez, Sport idézetek, Testépítés idézetek
Aznap, amikor rájöttem a vádlimmal kapcsolatos problémára, az összes melegítőnadrágom szárát levágtam, hogy akkor is lássam a tükörben, ha éppen egy másik izomcsoportra gyúrok. Azután minden áldott nap dolgoztam a vádlimon. Korábban ezt hagytam utoljára, mielőtt hazamentem; most ezzel kezdtem, amint odaértem. Négyszázötven kiló a vádligépen, tizenkettes sorozatok vég nélkül, a hét minden egyes napján. Nemcsak én nem tudtam levenni a szemem a vádlimról, ahogy körbejártam a teremben, de a vetélytársaim sem bírták megállni irigység nélkül, ahogy növekedett.
Amikor beleszerettem a testépítésbe, nemcsak ködös reményeket tápláltam arról, hogy egyszer bajnok leszek. Nagyon is pontosan láttam magam a testépítő-magazinokból vett képek alapján, amelyeken a Reg Parkhoz hasonló fickók ünnepelték a győzelmüket. Láttam magam a dobogó legfelső fokán, kezemben a győztesnek járó trófeával. Láttam vetélytársaimat az alacsonyabb fokokon, ahogy irigykedve, ugyanakkor csodálattal felnéztek rám. Láttam feszült mosolyukat, még az alsójuk színét is. Láttam a felállva tapsoló bírókat. Láttam a tomboló tömeget, ahogy a nevemet kántálta: „Arnold! Arnold! Arnold!” Nem fantáziának tekintettem ezt, hanem egy olyan valós esemény emlékének, ami még nem történt meg. Majdani valóságnak.
A testépítés az én nagyszerű rögeszmém. Egész valóm belemerül abba a csodálatosan meggyőző világba, amit a testépítés kínál. Ez a szenvedély nem múlik el. Emésztő tűzhöz hasonló, amely szüntelenül bensőm legmélyén ég, és amikor a terembe lépek, egyre jobban perzsel.