A teniszben a férfiaknál az elsők között, mondjuk az első tízben vagy inkább az első ötvenben nagyon kevés a különbség. Ha jól készültél fel, akkor minden fejben dől el: mennyire vagy jó lelkiállapotban, mennyire tudsz koncentrálni, erős vagy-e mentálisan, képes vagy-e hinni abban, hogy te vagy a legjobb.
Csodálatos játék a tenisz – igen-igen összetett, ugyanakkor magával ragadó.
A tenisz távolságtartó párviadal, és ezzel a maga nemében egyedülálló. Ebben az értelemben, de más síkon a párbaj rokon szakmája, azzal a különbséggel, hogy míg a párbajban oda lőnek, ahol az ellenfél áll, a teniszben lehetőleg oda, ahol az ellenfél nem áll.
A tenisz az egyetlen humanista sport; ember megy ember ellen, minden erővel, de örökké távolság marad a küzdő felek között, nem érintik egymást.
A tenisz ledér játéknak számított, úgyhogy bizony voltak polgárok, akik ha sétájukat végezve elhaladtak az érseki kertben a hálóval határolt teniszpálya mellett, botjukkal egy-egy lehullott vadgesztenyére nagyot koppintottak. Nyilván utálattal és megvetéssel szemlélték ezeket az idétlen ugrándozókat, magát a játékot is, mint ami nem komoly és tekintélyes emberhez méltó, hanem csak majmoskodó zsidóknak, könnyelmű tiszteknek és álmodozó kispapoknak való.
Bizonyos értelemben a tenisz is társalgás, kisasszony… Egyféle párbeszéd. Amilyen jól szervál az ellenfél, olyan jól tudja visszaütni… Ám ha az ellenfele gyenge, lehet bármilyen tehetséges. Pocsék lesz a játszma.
A tenisz mint élsport, a megkövetelt fizikai igénybevétel tekintetében a sportágak közül az egyik legkeményebb és a legtöbb kihívást jelenti, amellyel a versenyzőknek szembe kell nézniük. Mindenkinek, aki magas színvonalú, nagy tornát akar nyerni és az élmezőnybe szeretné felküzdeni magát, gyorsnak kell lennie, mint egy rövidtávfutónak kitartónak, mint egy maratoni futónak, tűrnie kell a megpróbáltatásokat és a fájdalmat, mint egy bokszolónak, és olyan támadásokat kell végrehajtania, mint egy csatárnak. Minimum egy sakkozó lényeglátó képessége kell hozzá, hogy átlássa a taktikai lépéseket, és ha szükséges, mérkőzés közben stratégiát változtasson; olyan jó idegei kell hogy legyenek, mint egy hegymászónak, erős legyen, mint egy tízpróbázó, nem remeghet a keze, akár egy festőnek, egy tengerész hidegvérével kell állnia a viharokat és egy matador bátorsága sem hiányozhat a fegyvertárából. Ráadásul tudomásul kell vennie, hogy a modern média világában nem árt, ha jó megjelenésű, viszonylag vonzó külsővel rendelkezik, és lehetőség szerint legyen szórakoztató, akár egy showman, elvégre a nézők szórakozni akarnak.
Az élet olyan, mint a tenisz. Ha többet adsz, mint kapsz, te nyersz.
Nem vagyok híve a gépkocsinak, – mondotta vezetés közben, a sötétben, s haja lobogott a szélben, – mert egészségtelen. Árt a testnek, melyet lomhaságra szoktat; s árt a léleknek, melyben felébreszt bizonyos türelmetlenséget, nyegleséget, úrhatnámságot. A gyors helyzetváltoztatásnak sem vagyok híve: meglehetősen mindegy, néhány órával elébb, vagy később érkezik-e az ember valahová? De ad valamit a kocsi, amit nem tudok nélkülözni. Ez a gyöngém, annyi más gyöngeségem mellett – Mosolygott a sötétben, mint aki titkos szenvedélyről beszél, szégyenlősen. – A vezetés, tudja. Ezek a könnyű, félmozdulatok, melyek leigázzák az időt és a távolságot. A kocsivezetés és a tenisz. Ezek a sportok nem egészségesek. Tenisz közben ember harcol ember ellen, minden következménnyel, s mégis van a küzdő felek között örökké valamilyen finom és leküzdhetetlen feszültség a távolság, a háló. S a kocsivezetésnek ez a minden mámornál finomabb lendülete. Nem tudom már nélkülözni, beleszülettem. A gépember, mit gondol nélkülözheti-e valaha ezt a mámort? Nem hiszem. A tér leküzdése, az idő meghódítása, ezek mind csak gyakorlati ürügyek hogy valamit felszabadítson bennünk a gép. Azt mondják céltudatosabb így a világ. De én ezt sem hiszem. A kocsivezetés, a repülés a lélekben a mesét indítja el, a repülőszőnyeg ezeregyéjszakai bővöletének emlékét idézi fel. Játék is kell, játék. Nem lehet játék nélkül élni.
Mi van velem? Ilyenkor én már más univerzumban járok: vörös salak, sárga labda, feszes háló, Head ütő. Semmi más nem létezhet. Csak a labda pattanását hallom. Csak a pálya túlsó felén mozgó ellenfelet látom. A tenisz legalább annyira mentális harc, mint szimpla labdajáték. Ki a türelmesebb? Ki bírja jobban a kiélezett szitukat? Ki képes ráerőltetni az akaratát a másikra? Ki tud felállni a padlóról? Hogy valaki zavartalanul tudjon fókuszálni, egyfajta transzba kell esnie. Már a bemelegítésnél.
Talán furcsán hangzik egy teniszező szájából, de Németországban igazi hősnek számítok. És Németországban most nagyobb szükség van hősökre, mint bárhol másutt.
A legnehezebb dolog a teniszben elfelejteni a kettős hibát vagy az elpuskázott lehetőségeket – a legtöbb játékosnak ez nem megy. Csak a legjobbak képesek teljesen elengedni ezeket, és valóban a következő lehetőségre koncentrálni.
A tenisz világában éltem, és nem foglalkoztam a külvilággal. Nem néztem a tévét, és nem olvastam az újságokat. Az edzőm és a menedzserem benntartottak ebben a buborékban.
Imádom a győzelmet, elviselem a vereséget, de legfőképpen játszani szeretek.
A tenisz egy pszichológiai sport, tiszta fej kell hozzá. Ezért hagytam abba.
A tenisz olyan sport, ahol az ember magában beszél. Egyetlen sportoló sem beszél úgy magához, mint a teniszező. A baseballjátékosok, golfozók, kapusok morognak magukban, persze, de a teniszezők beszélnek magukhoz – és válaszolnak is. A mérkőzés hevében a teniszezők futóbolondnak tűnnek a nyílt színen, fecsegnek, káromkodnak, és lefolytatják az alteregójukkal a Lincoln-Douglas vitát. Miért? Mert a tenisz olyan átkozottul magányos dolog. Csak a bokszolók érthetik a teniszezők magányosságát – de még a bokszolóknak is ott vannak a ringsegédek és a menedzserek. Még az ellenféllel is kialakul egyfajta bajtársiasság, ő valaki, akivel lehet dulakodni, akire lehet morogni. A teniszben szemtől szemben állsz az ellenféllel, ütéseket váltotok, de sosem érinted meg, nem beszélsz hozzá és máshoz sem. A szabályok tiltják, hogy a teniszező akár az edzőjéhez is szóljon, míg a pályán van. Néha a futóatlétákról mondják, hogy viszonylag magányosak, de ezen nevetnem kell. A futók legalább érezhetik és szagolhatják az ellenfeleiket. Centiméterekre vannak egymástól. A teniszben egy szigeten játszol. Az összes játékban, amit férfiak és nők játszanak, a tenisz áll legközelebb a kényszerű elszigeteltséghez, amiből természetszerűleg következik, hogy önmagával beszélget az ember, és az én esetemben itt kezdődik a folyamat, a délutáni zuhany alatt. Ilyenkor kezdek mindenfélét mondogatni magamnak, őrültségeket, újra meg újra, míg el nem hiszem. Például, hogy egy kvázi nyomorék igenis versenyezhet a US Openen. Hogy egy harminchat éves férfi képes legyőzni egy olyan ellenfelet, aki most kezdi futni a csúcsformáját. 869 mérkőzést nyertem pályafutásom során, ezzel ötödik vagyok a versenygyőzelmeket nyilvántartó listán, és sok meccset a délutáni zuhany alatt nyertem meg. A víz zubog a fülembe – nagyon hasonlít húszezer szurkoló hangjához –, felidézem a számomra különleges győzelmeket. Nem azokat, amelyekre a szurkolók emlékeznek, hanem azokat, amiktől még mindig felriadok éjszaka. Squillari Párizsban. Blake New Yorkban. Pete Ausztráliában. Aztán felidézek pár vereséget. A csalódásokat újraélve megrázom a fejem. Ma este abból vizsgázom, amit már huszonkilenc éve tanulok, mondom magamnak. Bármi történik ma este, már átmentem rajta legalább egyszer. Akár fizikai, akár szellemi kihívás, nem lesz újdonság.
Szricsaphannak rettentően megnőtt az önbizalma. Úgy gondolja, hogy ez az Ő napja, és ha valaki úgy hiszi, hogy ez a napja, akkor általában nem téved!
Tenisz idézetek – a kitartás, precizitás és szenvedély sportja szavakban
A tenisz több mint sport: ez az önuralom, az intelligencia és az akaraterő játéka. A Tenisz idézetek bemutatják, hogyan fonódik össze az emberi lélek ereje a fizikai teljesítménnyel, miközben minden ütésben ott rejlik a küzdelem, a stratégia és a győzelem reménye.
A tenisz, mint életfilozófia
A tenisz világa tele van bölcsességgel. Egy jó Tenisz idézet nem csupán a sport szépségét ragadja meg, hanem az élet tanulságait is – hogy minden hiba lehetőség a fejlődésre, minden játszma új esély a győzelemre. Ahogy a pályán, úgy az életben is: a koncentráció, a türelem és az alázat visz előre.
A bajnokok gondolatai
A legnagyobb teniszezők – Federer, Nadal, Djokovic, Serena Williams – szavaiban benne van a sport lényege: a kitartás, a küzdelem és a szenvedély. A Tenisz idézetek ezekből az élményekből táplálkoznak, és inspirációt adnak azoknak, akik hisznek abban, hogy a sikerhez vezető út nem mindig egyenes, de mindig megéri végigmenni rajta.
Inspiráció a pályán és azon túl
Akár profi játékos vagy, akár lelkes néző, a Tenisz idézetek erőt és motivációt adnak. Emlékeztetnek arra, hogy minden labdamenetben ott rejlik egy új kezdet – és hogy a legfontosabb meccset mindig önmagunk ellen játsszuk.