Azt gondolhatnánk, hogy miután több millió labdát ütöttem már el, betéve tudom a tenisz alapütéseit, és bármikor gond nélkül sikerül megbízhatóan kiviteleznem egy pontos, szabályos, tiszta ütést. De ez nem így van. Nemcsak azért, mert mindennap máshogy érzed magad felkeléskor, hanem mert valamennyi ütés különböző. Attól a pillanattól kezdve, hogy a labda mozgásba lendült,végtelenül sokféle szögben és sebességgel tarthat feléd; nagyobb pörgetéssel, nyeséssel, teli lappal vagy akár átemeléssel. A különbség parányi lehet, mikroszkopikus, de ugyanígy a tested – a vállad, a könyököd, a csuklód, a csípőd, a bokád és a térded – által az ütések közben végzett különböző mozdulatok is azok. Ezenkívül pedig számos további tényező van – az időjárás, a pályaborítás, az ellenfél. Mindegyik labda különbözik egymástól; nincs két egyforma ütés. Így minden alkalommal, amikor felkészülsz egy ütésre, a másodperc törtrésze alatt kell felmérned a labda röppályáját és sebességét, majd ugyanilyen gyorsan kell eldöntened, hogy hogyan,milyen erősen, és hová kell megpróbálnod visszaütni azt. Újra és újra meg kell tenned, gyakran akár ötvenszer is egy játék során, tizenötször húsz másodperc alatt, folyamatos vágtákban több mint két, három, négy órán keresztül, és mindeközben keményen küzdesz, pattanásig feszülnek az idegeid; ha megfelelő a koordinációd és egyenletes a tempó, akkor áraszt el az a jó érzés, hogy képes vagy hatékonyabban elérni azt a biológiai és szellemi teljesítményt, hogy hatalmas pszichés nyomás alatt, újra és újra tisztán, az ütő közepével üsd meg a labdát, és pontosan, nagy sebességgel irányítsd azt. Egy dolog felől nincs kétségem: minél többet edzel, annál jobban érzed magad. A tenisz minden más sportnál inkább az elme sportja: az a játékos a világelső, aki ezeket a jó érzéseket a legtöbb napon megtapasztalja, és akinek leginkább sikerül elszigetelnie magát a félelmeitől, illetve a meccs során szükségszerűen bekövetkező hangulatingadozásoktól.
