A színész mindig kiszolgáltatott. Hiába vagyok én harcra kész, ha a mindenkori igazgatóm már nem lát bennem lehetőséget, vagy a rendezők nem osztanak rám semmit.
Én színházban akartam komoly karriert csinálni. Hatalmas pénzeket kereshettem volna, ha a Ki mit tud? után megmaradok 5-10 évig haknizó parodistának. Viszont az is biztos, hogy ma már sehol nem lennék.
Mindig elmegyek a teljesítőképességem határáig, de remélem, hogy egyre inkább a színészi munkámra koncentrálhatok a kaszkadőrmutatványok helyett.
Ha akciójelenetet forgatok, akkor folyamatosan nyújtok, és addig gyakorlom a koreográfiát, míg az tökéletes nem lesz. Néha ez tíz percet vesz igénybe, néha azonban akár több órát is. Minden az adott mozdulatsor bonyolultságán múlik.
Az iskola után kaszkadőrként dolgoztam több filmben is. Ismeretlenként csak egy háttérszínész voltam. Az ismertebb stábtagok nem voltak túl kedvesek és tiszteletteljesek velem. Mindezek a helyzetek azonban arra vettek rá, hogy még keményebben dolgozzak, és megmutassam: vagyok olyan jó, mint a többiek, sőt még jobb is.
Az, hogy kínai színészekkel forgatok, nem újdonság számomra, többször forgattam már együtt Jet Livel, és számos alkalommal kínai harcművészek készítettek fel a filmjeim során az akciójelenetekre.
Nincs sok barna bőrű szuperhős, alig várom, hogy én képviseljem a polinézeket, a bennszülötteket.
A Trónok harca után senkinek se jutott eszébe, hogy milyen jó lehetnék egy romantikus vígjátékban. Pedig szeretném, ha az emberek láthatnák a humoros, romantikus oldalamat, és nem csak egy nagy hústoronynak könyvelnének el. Szívesen játszanék orvost vagy ügyvédet, de az az igazság, hogy ezekre a szerepekre megvannak már a színészek. Ha viszont úgyis vadembert játszom, mi lenne, ha lehetnék vajszívű vadember? Egy ilyen szerepre azonnal igent mondanék.
Legtöbbször nem azzal bíznak meg, hogy érzelmes dolgokat játsszak el.
Ha szeretnéd valóra váltani álmaidat, mindenekelőtt ébredj fel!