226 idézet
A Kilmer-örökség utolsó maradványaként villámgyorsan tudtam lőni és újra tölteni a fegyvereket, amelyeket a képtelen álmokat hajszoló emberek használtak a valódi vadnyugaton. Több forrásból is hallottam, hogy a pensacolai haditengerészeti kiképző központban demonstrációs céllal szokták bemutatni a Szemtől szemben nagy tűzharcát, amelyben szinte folyamatosan tüzelek ezzel a félelmetes karabéllyal, és a kötelező szintidőnél gyorsabban cserélek benne tárat, sok aktív katonát is felülmúlva.
Marlon Brando mindig kedélyes volt a munka során. Esténként viszont csendben gyászolta magánélete tragédiáit. Néha behívott magához, hogy együtt üldögéljünk. Megkért, hogy olvassak neki verseket. Lehetett Yeats vagy Walt Whitman vagy akár egy Shakespeare-szonett. Nem számított. Csak szép nyelvezetet akart hallani.
Egyesek azt terjesztették, hogy drogok segítségével próbáltam beleélni magamat Jim lelkiállapotába. Épp az ellenkezője történt. Teljesen tiszta voltam, napi tizenöt kilométert kocogtam. Jim zavaros elméjébe csak teljesen tiszta fejjel lehetett belépni. Napközben testedzés, esténként Morrison zenéje, ez volt a napirendem.
Nincs semmi, amit megbántam volna, de van két-három olyan munka, amelyek, ha elvállalod azokat az akciófilmeket, biztosítanak számodra egy bizonyos globális státuszt. Közhely, de van benne igazság: ha egyszer sztár vagy, mindig sztár maradsz – csak a szint kérdéses. Voltam néhány nagy és csodálatos filmben, és sok sikert élvezhettem, de valahogy mégsem sikerült bebiztosítanom azt a pozíciót.
Az első színészi munkám véletlenül jött: egy barátom nem tudott megjelenni egy egyetemi darabban.
A problémás családokból elég sok jó színész került már ki.
Jónak tűnt ez a beállítás, de amint a kamera leállt, Jürgen Prochnow felugrik, üvölteni kezd, letépi magáról ezt a bigyót, és kirohan a díszletből. A lakókocsijához ment, és kiba**ottul nem hajlandó kijönni, úgy felment benne a pumpa.
Frank jó ember, akik ismerik, mind azt mondták nekem, hogy egyáltalán nem olyan, mint Bob, de Bob mégis ott volt benne. Az arca, a haja – az egész lénye tökéletes volt Bob számára, és ő értette is Bob karakterét.
Soha nem érdekeltek a fegyverek. Amikor az Egy asszony illata című filmet készítettük, meg kellett tanulnom összerakni egyet.
Cooper ügynök karaktere sok különböző dologból adódott össze. Például Uma Thurman apja jóban van a dalai lámával, akinek a tiszteletére Uma rendezett egy partit az otthonában, ahová én is elmentem; ott találkoztam a lámával, ez vezetett ahhoz, hogy Cooper ügynök felszólalt a tibeti nép érdekében, valamint a kődobálós jelenethez.
Amikor megkaptam a Good Will Hunting (1997) forgatókönyvét, nem azt mondtam rá rögtön, hogy „milyen jó benne a szerepem”, hanem csak arra tudtam gondolni, ebben a filmben muszáj szerepelnem. Mert végre itt egy film, ami életszerű figurákról beszél, a való életről szól. Egy film, ami pont ott érint meg, ahol kell. A forgatókönyv olvasásakor pontosan tudtam, hogy olyan nagyszerű anyaggal van dolgom, amihez foghatóval a Holt költők társasága (1989) óta nem volt dolgom.
Szerintem a színészek a legunalmasabbak. Amennyire csak lehet el is kerülöm őket, nem barátkozom a pályatársaimmal.
Ha te vagy egy film sztárja, mindig a többiek előtt kell beérned munkába, és mindig csak akkor szabad eljönnöd onnan, amikor már mindenki más is eljött. Nem igazán jut időd és alkalmad arra, hogy együtt lógj másokkal és barátkozz. Ezért van az, hogy sztárnak lenni sokszor igen magányos dolog.
Majd felrobbantam a Sztárom a párom forgatásán, ez tény. De hiába tett kegyetlen megjegyzéseket arra, hogy nézek ki, Hugh Grant hihetetlenül tehetséges, szóval szívesen csinálnék vele még egy filmet. Már megbocsájtottam neki.
Az emberek néha félreértik ezt, mivel sok idő telt el azóta, hogy nem készítettem egyetlen romantikus vígjátékot sem, így azt gondolják, hogy nem is akarok. Ha olvastam volna egy olyan jól megírt forgatókönyvet, mint például a Sztárom a párom, vagy egy olyan szórakoztató ötletet, mint a Álljon meg a nászmenet! volt, elvállaltam volna. De egészen mostanáig nem találtam ilyen forgatókönyvet.
Munka közben teljesen eggyé válok a karakteremmel, pedig nem vagyok képzett színész. A családomnak nem volt pénze, hogy egyetemre járasson, amit máig sajnálok. Amikor a gyerekeim arról beszéltek, hol szeretnének továbbtanulni, újra vágyakozni kezdtem. De Istennek hála, színészdiploma nélkül is van bennem a tehetségen kívül valami, ami miatt az emberek örülnek, ha látnak. Ha valaki észrevesz és rám szól: „Miért vágattad le a hajad?”, nem udvariatlanságból teszi. Úgy érzi, hogy jól ismer, és tudom is, hogy miért. Mivel soha nem játszom meg magam, az illető kivesz a „híres sztár” kategóriából. Néha idegeneket ölelgetek és elbeszélgetek velük, de meghúzom a határt, ha kell.
Többnyire csak otthon vagyok, vagy a barátaimmal, kivéve, ha egy filmet kell reklámoznom. Nem szeretem, ha fényképeznek az emberek. Támadásnak élem meg. – mondta Murphy, hozzátéve, hogy úgy véli, csalódást okoz a rajongóinak. A Tommy Shelby szerep miatt van. Az emberek ezt a titokzatos karaktert várják tőlem. Úgy érzem, hogy a rajongók csalódnak bennem a találkozásokkor. Ez rendben van, ez azt jelenti, hogy jól játszom a szerepem.
Cáfolom, hogy valaha azt mondtam volna, a színészek marhák. Csak annyit mondtam: a színészekkel úgy kell bánni, mint a marhákkal.
Soha nem kaptam volna meg a legfontosabb szerepeimet, ha nyilvánvaló a másságom.
A világ rengeteget változott, de én még mindig azt tanácsolnám egy romantikus hősöket játszó filmszínésznek, hogy inkább ne vállalja fel nyíltan a melegségét. Ne legyünk képmutatóak, ez még mindig könnyen tönkreteheti a karrierünket.
