Connery volt a legszexisebb Bond, Moore volt a legviccesebb Bond, de akinek minden összejött, akiben minden megvolt, az szerintem Pierce Brosnan.
Színészet idézetek
Emlékszem, amikor a Hegylakót forgattuk Skóciában, egy bámészkodó megjegyezte a mellette állónak: nézd, Tarzan és James Bond! Klassz dolog, ha az embert azonosítják egy filmmel, legalábbis én így gondolom. Mel Gibson sok jó filmet csinált, de mindig Mad Max marad. Harrison Ford pedig Indiana Jones.
A szerződésem, amit aláírtam, két Hegylakó-filmre szólt. Nem volt más választásom, meg kellett csinálnom a második részt. Ha meg tud feledkezni róla, hogy ez a Hegylakó-sorozat része, a második rész megállja a helyét sci-fiként. De hülyeség volt Hegylakónak hívni. Miért kell elmagyarázni, honnan származunk. Nem kell tudni. Halhatatlanok vagyunk, ennyi elég. Az első rész igazi folytatása az én szememben mindig is a harmadik Hegylakó volt.
Connery hatalmas sztár volt. Azt tudtam, milyen nagy színész, de azt nem tudtam, milyen emberként. Egy nagyszerű fickót ismertem meg. Nem is lehet ilyen magasra jutni, ha nem vagy jó ember.
Forgatás közben sosem gondolok a karrieremre. Néha azért dolgozom, mert jó a gázsi, néha azért, mert érdekel a film, azt azonban sosem tudom előre, hogy milyen lesz az a film. Senki sem jósolhatja meg, hogy milyen lesz a végeredmény és annak fogadtatása. Érezhetem úgy egy vetítés után, hogy az a legnagyobb szarcsimbók, amiben valaha részt vettem, aztán kiderül, hogy életem legnagyobb sikerével van dolgom. Máskor rettentő lelkes vagyok, de a film megbukik.
Akit a filmjeimben látsz, az valóban én vagyok. Például amikor a Texasi kopót csináltuk, a csatorna azt akarta, hogy legyenek benne durva akciójelenetek. Én azt mondtam erre, hogy legyen benne elég akció a felnőtteknek, de ne legyen annyira durva, hogy a gyerekek ne nézhessék meg. Vagy például azt szerették volna, hogy legyen egy kapcsolatom egy nővel. Olyan, ami egy kicsit…. tudjátok mire gondolok. A filmjeimben sem csináltam ilyesmit, így a sorozatban sem akartam, mert akkor nem lett volna családbarát.
Megálltam, és végigtekintettem az életemen. Amikor filmet készítesz… az övék vagy. Ott vagy napi 12 órákat, hónapokon át, és semmi másra nem jut időd. Rájöttem, hogy az életem bizonyos részeit odaadtam ezeknek az embereknek. Lényegében muszáj volt visszavennem, és felelősséget vállalnom az életemért.
Evita Perónt eljátszani életem legnagyobb feladata volt – sőt, merem állítani, hogy ez volt életem első igazi nagy feladata.
Mivel az iskolában én voltam az osztály bohóca, bátran kijelenthetem, hogy élveztem a figyelmet. A gyülekezetben is gyakran szerepeltem különböző színdarabokban, anyám ösztönzésére pedig karaktereket formáltam meg, és hosszú szövegeket bifláztam be, ami az iskolában is hasznomra vált, ahol szintén sokat gyakoroltuk a drámát és a színjátszást. Otthon pedig folyamatosan próbálkoztam azzal, hogy mások bőrébe bújjak. Mindez segített abban, hogy megalkossam azt a személyiséget, aki ma vagyok, és létrehozzam Snoop Doggot.
Sokan Teslát vezetnek a mozivásznon. Gyönyörű és tökéletes a CGI. Talán néhányan szeretnének egy kicsit visszatérni a sebességváltóhoz. Vannak ilyen emberek, ha értitek a metaforát. Én sebességváltós vagyok!
– utalt arra, hogy szerinte a régimódi akciófilmek hangvétele vitte sikerre A feláldozhatók című sorozatot.
Sokkal büszkébb vagyok arra, hogy apa vagyok, mint arra, hogy színész. Az, hogy apaként ki vagyok, sokkal fontosabb számomra, mint az, mit gondol rólam a közönség.
Az 50 az új 40. Mindig is úgy gondoltam, hogy a legjobb munkáim a 40-60-as éveimben lesznek, ha elég szerencsés vagyok ahhoz, hogy kitartsak – és nehéz kitartani.
Az Arnoldhoz és Sly-hoz hasonló fickók félnek a sírástól és attól, hogy kimutassanak valamilyen gyengéd érzelmet a nagyvásznon. Nem képesek erre. […] Én viszont a szenvedélyről szeretnék filmeket készíteni! A szerelemről! Hogy létezzünk a Földön, ahhoz mindig szükség van egy nőre. Gyönyörű, hogy lehetnek ilyen érzelmes pillanataink
-nyilatkozta ezt JCVD a The Washington Postnak a kilencvenes évek elején.
Amikor visszanéztem a filmjeimet, nekem tetszettek, és arra gondoltam, hogy a közönségnek is tetszeni fognak.
Nagyjából két-három személyiségjeggyel leírható karaktert hoztam a legtöbb filmben, a félénket, az ügyetlent, a szórakozottat. A külső személyiségjegyeim alapján rögtön ezeket a tulajdonságokat sütötték rám. A szórakozottság az életben is stimmel rám.
Sok időbe telt, amíg rátaláltam az utamra, és talán ennyi film után a hátam mögött, elmondhatom, hogy színész lettem.
Kiskorom óta vonzott a commedia dell’arte, a nomád lét önfeledtsége. Nem véletlen, hogy színpadi rögtönzésekkel kezdtem a pályámat párizsi kabarékban.
Mint a legtöbb francia, én is nagy borfogyasztó vagyok. Sok hasonlóságot fedeztem fel a színészi munka és a bor előállítása között: mindkét produktum célja az emberek tetszésének az elnyerése. Vagy mozis hasonlattal élve, egy jó film és egy jó bor is összehozza a társaságot, az asztalnál és a moziteremben olyan élményeket szerzünk, amelyeket megoszthatunk másokkal.
Volt egy jelenet, ahol annyi babot kellett ennem, hogy előtte teljes 24 órán át egy falatot sem vettem magamhoz a forgatás kedvéért.
Kerényi nagyon jó igazgatóm volt. Minden évben beiktatott a műsortervbe egy olyan előadást, amelyet miattam játszott a színház. Én persze még egy másik Kerényi Imrével dolgozhattam együtt. Egyetértek Fáy Miklóssal, aki azt mondta, kár, hogy a színházat felcserélte a politika színpadával.
