Az 50 az új 40. Mindig is úgy gondoltam, hogy a legjobb munkáim a 40-60-as éveimben lesznek, ha elég szerencsés vagyok ahhoz, hogy kitartsak – és nehéz kitartani.
Színészet idézetek
Az Arnoldhoz és Sly-hoz hasonló fickók félnek a sírástól és attól, hogy kimutassanak valamilyen gyengéd érzelmet a nagyvásznon. Nem képesek erre. […] Én viszont a szenvedélyről szeretnék filmeket készíteni! A szerelemről! Hogy létezzünk a Földön, ahhoz mindig szükség van egy nőre. Gyönyörű, hogy lehetnek ilyen érzelmes pillanataink
-nyilatkozta ezt JCVD a The Washington Postnak a kilencvenes évek elején.
Amikor visszanéztem a filmjeimet, nekem tetszettek, és arra gondoltam, hogy a közönségnek is tetszeni fognak.
Nagyjából két-három személyiségjeggyel leírható karaktert hoztam a legtöbb filmben, a félénket, az ügyetlent, a szórakozottat. A külső személyiségjegyeim alapján rögtön ezeket a tulajdonságokat sütötték rám. A szórakozottság az életben is stimmel rám.
Sok időbe telt, amíg rátaláltam az utamra, és talán ennyi film után a hátam mögött, elmondhatom, hogy színész lettem.
Kiskorom óta vonzott a commedia dell’arte, a nomád lét önfeledtsége. Nem véletlen, hogy színpadi rögtönzésekkel kezdtem a pályámat párizsi kabarékban.
Mint a legtöbb francia, én is nagy borfogyasztó vagyok. Sok hasonlóságot fedeztem fel a színészi munka és a bor előállítása között: mindkét produktum célja az emberek tetszésének az elnyerése. Vagy mozis hasonlattal élve, egy jó film és egy jó bor is összehozza a társaságot, az asztalnál és a moziteremben olyan élményeket szerzünk, amelyeket megoszthatunk másokkal.
Volt egy jelenet, ahol annyi babot kellett ennem, hogy előtte teljes 24 órán át egy falatot sem vettem magamhoz a forgatás kedvéért.
Kerényi nagyon jó igazgatóm volt. Minden évben beiktatott a műsortervbe egy olyan előadást, amelyet miattam játszott a színház. Én persze még egy másik Kerényi Imrével dolgozhattam együtt. Egyetértek Fáy Miklóssal, aki azt mondta, kár, hogy a színházat felcserélte a politika színpadával.
Mindig döntenem kellett, hogy Willt vagy a szörnyeteget játszom-e a jelenetben, vagy esetleg mindkettőt egy kicsit. Egyazon személy két különböző oldalát kellett megmutatnom. Rendkívül ellentétes karakterek voltak, hiszen Will egy kedves, ártatlan gyerek, míg Vecna egy vad és erőteljes figura.
Mindent megtennék, hogy bekerüljek a The Walking Deadbe. Még az sem érdekelne, ha zombit kéne játszanom.
Rájöttem, hogy a gyerekszínészek élete különleges és nagyon nehéz. Szükség van támogatásra a szülőkön kívül. Gyerekként nem értettem, miért küzdenek egyesek depresszióval, droggal vagy étkezési zavarral. Ahogy idősebb lettem, megértettem, hogy Hollywood nyomása is okozhatja ezeket a problémákat.
Olyan rendezővel még sosem volt dolgom, akivel megbántam volna a közös munkát. Mindegyiküktől tanultam valamit.
Nem azzal a szándékkal lettem színész, hogy világhírű legyek, ami történt, engem is meglepetésként ért.
Szerintem egy filmsztár nem csak úgy születik, a filmsztárokat kitalálják. Ezzel a megnevezéssel illetjük azokat az embereket, akik elértek egy bizonyos sikert a kamerák előtt. Engem ez a része sosem érdekelt, egyszerűen csak végezni szeretném a munkám, és közben próbálok szerény, kedves és hálás maradni. Hálás vagyok mindazért, amim van és amit elértem, és folyton emlékeztetem magam, hogyha nő vagy és korosodsz, abban az égadta világon semmi rossz nincsen. Ezek olyan dolgok, amiket nem árt figyelembe venned, ha elértél valamilyen nagyobb sikert vagy pozíciót az életben, és ez nemcsak a színészekre érvényes.
Elképesztőnek találom, hogy ennyi év után is ennyire ki kell állnom magamért. Az emberek azt feltételezik, hogy mivel szerepeltem a Titanicban, azt csinálhatok, amit akarok, és azt kaphatok, amit akarok, de ez nem így van. Színésznőként minden alkalommal, amikor a vörös szőnyegre lépünk, más kérdéseket tesznek fel nekünk, mint a színészeknek. Amikor egy színésznő a vörös szőnyegre lép, azt kérdezik tőle, hogy mit visel, ha pedig valaki színész, akkor azt, hogy milyen volt Steven Spielberggel dolgozni. Ez a kettős mérce kontrollálhatatlan. Harcolnunk kell azért, hogy meghalljanak minket, harcolnunk kell azért, hogy az emberek higgyenek a történeteinkben, amiket elmesélni akarunk.
Az emberek gyakran kérdezik tőlem, hogy melyek a kedvenc filmjeim, amiket valaha csináltam. Azt hiszem, a Véres Játék 2 mindenképp közéjük tartozik, mert ez volt a legelső munkám. Annyira új volt, annyira izgatott voltam, és annyira keményen dolgoztam rajta, hogy ez még ma is nagyon különleges a számomra.
Ha megtalál egy nekem való szerep akár színházban, akár filmben, azt szívesen elvállalom.
Bob Hope-nak, akárcsak Mark Twainnek, egyedülálló humora volt, és Twainhez hasonlóan valószínűleg nem fogunk még egy hozzá hasonlót látni.
A mai színészek közül sokan nem szeretik ha beskatulyázzák őket, ami azért vicces, mert régebben a színészek éppen erre törekedtek, hogy a közönség emlékezzen rájuk és azonosuljon velük.