Férfi és nő minden új szerelemben – ha igazi szerelem – megújul.
Igaz szerelem idézetek
55 idézet
Az őszinte szerelem nem fárad el soha. Csupa lélek, hát nem hidegül el. Az izzó szénkatlant elborítja a hamu, de a csillagot nem.
A szerelem tényleg a legcsodálatosabb dolog a világon és ha az ember őszintén és igazán szeret, akkor csakis egyetlenegyszer lehet szerelmes az életben. Ha csalódik, vagy bármilyen ok miatt elválank egymástól, és újból társra találnak, az nem lesz ugyanaz. A szív mindig és örökké azt az egyet fogja szeretni, még akkor is, ha nem lehetnek együtt.
Együtt leszünk még, egy hosszú éjszakán,
Vígan átvirrasztjuk, ahogy tettük sok-sok éven át.
Akárhányszor elmentünk, mindig egymásra találtunk,
egymásnak voltunk szeretők, közbe a legjobb barátunk,
együtt néztük a napot ahogy kibújik a föld alól,
úgy éreztem enyém a világ, én vagyok a győztes oldalon.
Kicsik voltunk még a gondokhoz,
pedig akkor is mondták egy ilyen alakkal ne foglalkozz,
becsaptuk a szülőket hogy egymás mellet aludjunk,
mindenre megesküdtünk csak hogy egymás mellett maradjunk.
Ha van szeretet, ha egymás szívében lüktettek, akkor ne váljatok el. Akkor ne törődjetek a világgal, ne törődjetek a többi ember véleményével, és éljetek úgy, ahogy boldogok tudtok lenni.
Lehet sok „nagy Ő”, de mindenkinek csak egy olyan adatik, aki kiforgatja minden sarkából az életét.
Van még ember a világon, aki képes arra a gondolatra, hogy a maga választottjának az arcvonásait hazavigye emlékében, s még a lábnyomát is lerajzolja a nedves homokról, s aztán megörökítse az arcot festményben, a lábnyomot bakancskákban! – Aki tud mindig róla gondolkozni – soha róla nem beszélni! – Ilyen bohó emberek is vannak még a világon.
A párom minden mosolya, pillantása, szava ajándék, és mindennap díszbe kell öltöztetnem a szívemet, mielőtt ismét a kezébe adnám.
Az a nap a kedvencem, amit veled tölthetek. Szóval, ez a kedvenc napom.
Azt hiszem, mivel álmodunk, nem kell sokáig külön lennünk. Ha benne vagyunk egymás álmában, mindig együtt vagyunk.
Ha te száz évig élsz, én száz év mínusz egy napig szeretnék, hogy sose kelljen nélküled élnem.
Csak ülsz… És érzel. Valami különlegeset, valamit, amit még soha. Csak élsz. És érzel. Valamit a szívedben. Valakit a szívedben. A lelkedben. Egész lényedben. Mindig. Egyfolytában. És rádöbbensz. Ez a Boldogság. Ő.
Olvadozik… tőled. Attól, amit adsz neki, az érzéstől, amit kap tőled. És te is olvadozol. Attól, amit ad neked, az érzéstől, amit kapsz tőle. És ez így jó. Mert mindketten olvadoztok egymástól. És ez fontos. Ez kell. Mert addig olvadoztok, amíg teljesen egymásba olvadtok. És eggyé váltok. Tökéletes, szép egységgé.
Kétféle számtan van. Az ész számtana és a szívé. Az ész számtana szerint a kettő, az öt, a száz, az ezer vagy a millió mind nagyobb az egynél. De a szív számtanában lehet az egy nagyobb bármennyinél. Kaphatsz bármennyi jó szót, törődést, az összes együttvéve kevesebb, mint egy. Az az egy, amit attól az egytől kapsz.
Az Egyetlentől.
– Mondtam már, hogy szeretlek?
– Nem.
– Pedig igen.
– Még mindig?
– Örökké.
„Sokat gondolok rád.” Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak… De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem „sokat gondolsz” rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban.
