Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség. A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
A nő szépsége nem az arcápolásból ered, hanem a lelkéből tükröződik: abból a törődésből, amit szerető szívvel ad, és abból a szenvedélyből, amit mutat.
Egy nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.
Annyi évet töltöttem el azzal, hogy azon siránkoztam, miért nem vagyok elég szép, miért nincs olyan testem, mint Jessica Lange-nek, vagy olyan lábam, mint valaki másnak. Micsoda időpocsékolás!
Vonzerő? Mit nevezünk vonzerőnek? Ha meg lehetne határozni, akkor mindenki számára elérhető lenne. Csakhogy ez a természet adománya, sőt egy olyan rejtély, amelynek a testi szépséggel ellentétben az az előnye, hogy nem hervad el az évek során.
Mi mindannyian meglehetősen begubózva élünk. Szinte soha nem nyitjuk meg magunkat a körülöttünk levő szépségek számára. És mégis jelen van nap mint nap, szüntelenül, nem törődve azzal, hogy figyeljük vagy sem.