Az anyagi gondoktól gyötört társadalom olyan, mint a gyomorbajos ember, mindent sötét színben lát, az ő szemében a bajok nagyítóüvegen át jelentkeznek, az örvendetes eseményeken pedig egyszerűen átsiklik.
A szegénység és a nyomor között […] óriási a különbség. A szegénység egy kultúra, az emberi létezés egy olyan univerzális tartománya, amelynek megvan a saját világa, a nyomor viszont pusztán azt jelenti, hogy e világ helyett egy csupasz tényben élsz, hogy nincs pénzed egy olyan rendszerben, ahol a másiknak van.
De milyen a szegény ember! Olyan, hogy a sok baj miatt, ha már rászakadott a betegség, akkor a nehéz órákban az Istent veszi elé, s mint egy őszi bokorban, az ő bölcsességében megadással nyugszik, ámbár a betegségét a földi élet igazságtalansága okozta.
Nagyon elszomorít, amikor olyan gyereket látok, akinek nem jut elég étel. Tudom, milyen az, amikor gyerekként éhes vagy és akár napokig nem tudsz mit enni. Ez nem fordulhat elő újra a hazámban. Éppen ezért ezt kívánom az argentinoknak: legyenek boldogok, legyen munka és bőséges étel mindennap mindannyiuk számára.
Az alamizsna a szegények öröksége és járadéka, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus szerzett számunkra.
Ahol vigasság és szegénység van, ott nincs sem kapzsiság, sem zsugoriság.
Ahhoz, hogy az ember teljes mértékben ki tudja élvezni a gazdagságát, és a hozzá kapcsolódó jó érzést, hogy elért valamit, először meg kell tapasztalnia a szegénységet, és egy olyan világot, amelyben az élet célja a mindennapos túlélés.
