Soha nem úgy gondoltam a sakkra, mint játékra. Nekem inkább olyan, akár egy vallás. Az élet minden aspektusát belesűrítették ebbe a tizenhat bábuba és hatvannégy fekete-fehér négyzetbe, ami elég messziről nézve igazából szürkének tűnik. Természetesen több, mint hatvannégy négyzettel van dolgunk. A kisebbeket páratlan számban véve egyre nagyobb négyzeteket kapunk, összesen kétszáznégyet. A legtöbben nem veszik észre ezeket. Csak azt látják, ami a szemük előtt van. Kevesen olyan értelmesek, hogy felfedezzék a minták mögé rejtett mintákat. Részben ez adja a sakk szépségét. Több, mint aminek először látszik: sokkal bonyolultabb, sokkal összetettebb. Az egész világ ott van a sakkjátékos kezében, megfogható, alakítható, egyszerű szabályokkal, csaknem végtelen számú útvonallal, ám csak három lehetséges végkimenetellel.
