Politikai eszményem a demokrácia. Mindenkit tiszteljenek mint személyt, és senkit se istenítsenek. A sors iróniája, hogy a többiek éppen nekem adóznak túlzottan nagy csodálattal és tisztelettel – anélkül azonban, hogy tehetnének erről vagy rászolgáltam volna.
Vannak jól nevelt pszichopaták, akik megkapták a kultúrát, úgyhogy tudják, mi a civilizáltság. Belőlük lesznek a politikusok.
Egészen más gyerekként megélni egy politikai rendszert, mint felnőttként.
Amikor a múltkor az MSZP fölszívta a vizet – pedig már vizük sincs, na mindegy – és kivonultak a Parlamentből, azt mondta a Viktorka: nem érdekes, a Parlament működik ellenzék nélkül is. Igen. Csak erre annak idején rájött Rákosi elvtárs is.
Most már azért csak más. Most már többpártrendszer van… illetve rendszer még nincsen, de több párt az már van.
Ez egy ilyen emberi betegség, ez a képviselőség. Anyósom mondta, hidd el, az mindent tud: „Így van ez, Géza! Ha a szarból trágya lesz, mindjárt kocsin viteti magát!”
Az 1991-92-es Orbán, akit én még nagyra tartottam, ha az akkori értékrendjével rendelkezve ránézne erre a mai önmagára, tudathasadásos állapotba kerülne.
Tudod, Gyöngyi, olyan ez a mi demokráciánk, mint amikor lecserélik a poharakat gösszeresre, de továbbra is borsodit csapolnak belé.
Felismertem, hogy a cél lehet ugyan politikai, de ha maga az ügy nem politikai természetű, csak ártunk neki azzal, hogy politikai jelleggel ruházzuk föl.
A demokrácia akkor marad fönn, ha az emberekben erős a függetlenségük, önbecsülésük és egységük érzése, és ha ragaszkodnak hozzá, hogy csak jó és igaz embereket válasszanak képviselőjüknek.
Mindig is politikai érdeklődésű voltam, és elleneztem a status quót. Ha valakit úgy nevelnek, mint engem, akkor alapvető beállítottságává válik, hogy természetes ellenségként gyűlöli a zsarukat és fél tőlük, ahogy megveti a hadsereget is, mert elviszi az embereket, aztán otthagyja őket valahol holtan.
A sajtó túllép működésének okszerűen velejáró szerepén, ha a közvélemény befolyásolása nem egyszerűen a sajtó állásfoglalásának természetes következménye, hanem kifejezetten azt célozza, hogy az egyik politikai szereplőnek közvetlen kárt okozzon.
Ne feledjük, hogy mindig a politika dönt arról, mely jogokat részesíti előnyben és melyeket mellőzi
Aki a saját jogán válik nagy művésszé, annak nincs szüksége arra, hogy a hatalom seggét nyalja. Akik a politikához dörgölőznek, és a balliberális elnyomást hangoztatják, azoknak a karrierjét a hiányérzet határozza meg, és a kudarcukat mások ármánykodásával magyarázzák.
A legnagyobb szigorral ostorozni kell azokat a nyomorult törtetőket, akik számára a vallás csak puszta eszköz és csak arra való, hogy politikai, jobban mondva üzleti céljaikat szolgálja.