Egy hamis magyarázat szubjektíve lehet vonzóbb, mint amit igaznak tartok.
Nézőpont idézetek
A határtalan mindenséget mindenki saját maga alakítja önnön személyiségével és látásmódjával. Mert aki nem látja a színeket, annak szürke lesz a világ – pedig vannak színek -, s aki nem hallja a hangokat, annak néma lesz a világ – pedig van zene, létezik a tánc.
Mindig minden változik. Hogy a létezés állandó megújulását szenvedésként vagy boldogságként élitek meg, az már rajtatok múlik.
Nekünk még azt mondták: vagy zsaru leszel, vagy bűnöző. Én viszont ma azt mondom neked, ha töltött fegyvert szegeznek rád: teljesen mindegy.
Minden információátadásban hiszek. Semmi se legyen elhazudva, sem elmanipulálva, sem elhallgatva. A személyiség attól lesz személyiség, hogy minél több mindent lát a világból, és ez által kialakítja a saját hozzáállását.
Igen nagy különbség van aközött, ha az ember valamit szerelemből avagy hálából cselekszik. Az bizony meglehet, hogy egyik vagy másik lovag ne legyen szerelmes, azonban szigorúan véve a dolgot, hálátlannak semmi szín alatt sem szabad lennie.
Kizárólag tudatosság révén láthatod a szituációt vagy a személyt a maga teljességében, ahelyett, hogy egyetlen, korlátozott nézőpontot tennél magadévá.
Két méter fölött
mindegy: milyen mély a víz.
– Tudsz úszni, vagy sem.
Normálisnak lenni csak valamihez képest lehet. De erről a valamiről nekünk nincsen semmiféle tudomásunk. Ha majd lesz, kérem, akkor eldönthetjük, ki volt nagyobb idióta.
Ha nem is jól, legalább nem megy rosszul sorom.
Az érvelés az, hogy, “mivel van mobiltelefonod, internet- hozzáférésed, vezetékes vized és villanyod – hálásnak kellene lenned”. Ez kódoltan annyit jelent, hogy “adj értelmet annak a helyzetnek, amelyben vagy”.
A hasraesés (…) jó is lehet. Ha a bohóc hasra esik, azon mindig jót nevetnek. Nevettetni viszont jótétemény.
Krízis vagy trauma esetén túl sok figyelmet és energiát szentelünk annak, amit nem akarunk, ahelyett, hogy arra gondolnánk, amit akarunk.
Jobb az erőszak, ha szívünkben indulat van, mint az a szelídség, ami csak a tehetetlenséget álcázza.
Az lehet erőt adó, ha rádöbbenünk, akármilyen szegények, betegek vagy öregek vagyunk, micsoda óriási kincs van a birtokunkban a tiszta tudatunk és értelmi képességeink révén. Még együtt vagyunk a világgal, és szellemi erőink révén még alakíthatjuk magunkat és kapcsolatainkat. Ez a perspektívaváltás gyógyír lehet a lehangolódás, a depresszió ellen. A remény záloga lehet, hogy ami bánt bennünket, az még megváltoz/tat/hat/ó.
Minden ott ér véget, ahol elkezdődött, és minden ott kezdődik, ahol egyszer véget ért.
Nincsen jó és nincsen rossz. Csak gyenge és erős.
A jó minden mélyén ott rejlik, ami első pillantásra rossznak tűnik. Ha tudatában vagyunk, hogy a jó mindenütt ott munkál, még a negatív helyzetekben is, akkor mindenestől jóvá változtathatunk egy ilyen helyzetet. A legtöbben azzal tartják távol maguktól a jót, hogy rossznak bélyegzik, és akkor természetesen ez lesz az ő valóságuk. Az Univerzumban azonban nincs rossz; csupán a mi szűkös nézőpontunkból nem látjuk tisztán a dolgokat.
Mert ami az egyik embernek élet, az a másiknak gyakran halál.
Nem könnyű mindig hálásnak maradni. Ám épp a mélyponton van leginkább szükségünk arra, amit a hála megad nekünk: perspektívára. A hála minden helyzetet átformál. Megmásítja leadott rezgéseinket, s negatív energia helyett pozitívval tölt el. A leggyorsabb és legegyszerűbb módszer a változtatásra.
