Ha nem teszünk pontot a környezet további pusztításának végére, ha továbbra is ilyen ütemben irtjuk a körülöttünk lévő állatfajokat, akkor a járványok és a betegségek is egyre rosszabbak és rosszabbak lesznek. A viharok, árvizek, aszályok, bozóttüzek és még a háborúk is százezreket, ha nem milliókat pusztítanak majd el. És, ami a legijesztőbb: ebben a megváltozott környezetben gyakorlatilag lehetetlen lesz fenntartani azt a civilizált társadalmat, amit mindannyian ismerünk.
Amikor a klímaválsággal foglalkozunk, akkor az emberek mentalitásával is foglalkoznunk kell. Függünk egymástól, és meg kell védenünk egymást. Ezek nem csupán szép szavak. Ez a valóság. Nem tudunk a Föld nélkül élni, ezért meg kell védenünk.
Ne menjetek autóval olyan helyre, ahová nem muszáj!
Mindig támogatom Sebet. Rajtam kívül ő az egyetlen pilóta, akiről tudom, hogy valóban fontos témákról beszél és ki is áll értük.
A Rossz az emberrel jelent meg a földön.
[…]
Pusztításra való képességeink elérték azt az intenzitást, ami komolyan veszélybe sodorhatja az összes völgyet, fecskerajt, követ és naplementét. És a 21. század elején talán már van okunk és elég tapasztalatunk kimondani, az nem egy rövid krízis lesz, ami jön.
Elegem lett a húsevésből – tudom, hogy nem tesz jót a bolygónak, és nem tesz jót nekem sem.
Ha a házadban kigyullad egy szoba, nem azt mondod, hogy tűz van a házam egyik szobájában. Azt mondod: ég a házam.
Ha végre ráébredünk a mezőgazdasági vegyszerek okozta kárra, soha többé nem ízlik igazán a szennyezett étel. Hiába mossuk meg alaposan a paradicsomot, vagy hámozzuk meg a barackot, nem fog jólesni. Valami tiszta és csodálatos szenvedett csorbát, valami, ami velünk született jogunk kéne, hogy legyen – teljes értékű táplálékot kapni a földtől.
Ha egy mai gyermek hetvenöt év múltán rájön, hogy a legtöbb ma még létező állat kihalt, ő már nem talál mentséget azok számára, akik elpusztították őket. Pontosan tisztában lesz azzal, hogy a fajok kihalását nem egyszerűen a tudatlanságunk, hanem a többség közömbössége okozta.
Akár kormányzati vezetők vagyunk, akár vállalkozók vagy hajszolt életű, kevés szabadidővel rendelkező egyszerű szavazók (vagy mindezek egyszerre), mi is tehetünk valamit a klímakatasztrófa elkerüléséért.
Az elfogyasztott élelmiszerből adódó kibocsátások csökkentésének van még egy módja: ha kevesebbet pazarolunk. Európában, illetve Ázsia és Fekete-Afrika iparosodott részein az élelmiszer több mint 20 százalékát egyszerűen kidobják, hagyják megrohadni, vagy más módon pocsékolják el. Ez rossz azoknak, akiknek nem jut elegendő étel, rossz a gazdaságnak, de rossz a klímának is. Az elpazarolt élelmiszer elrohadása minden évben annyi metánt termel, amennyi 3,3 milliárd tonna szén-dioxid felmelegítő hatásának felel meg.
A klíma olyan, mint a fürdőkád, amely lassan megtelik vízzel. Még ha egészen lassú sugárban töltjük is, a kád előbb-utóbb megtelik, a víz pedig kiömlik a padlóra. Ezt a katasztrófát kell elkerülnünk. Ha csak azt tűzzük ki célként, hogy csökkenjen a kibocsátás – de ne álljon le –, az nem lesz elég.
Szégyellje magát, aki nem engedi be a birtokára a mosómedvéket egyetlen éjszakára sem. Még inkább szégyelljék magukat az emberkéz alkotta szelek gyártói, akik számtalan rétisas halálát okozták. Valakinek még a pillangókat is el kell kapnia, hogy aztán tűvel átszúrva bekeretezze.
Sosem értettem meg a zsigeri félelmet, amely arra késztet egyeseket, hogy elpusztítsák a vadon minden rejtélyét, amíg csak az ember alkotta környezet marad, és semmi, ami megdobogtatná a szívünket. Attól tartok, hogy nemsokára bekövetkezik a nap, amikor arra ébredünk, hogy mind eltűnt.
A kardiometeorológia szemlélete, azzal, hogy a klímaváltozás elleni tevékenységeket orvosi prevenciónak tekinti, új motivációt kínál a cselekvésre.
Most már tudományos módszerekre van szükség, hogy mindenki jóllakjon. Talán így van. De az anyatermészet közben szét lett zúzva, és az egész a pénz miatt történt.
A megújuló energiák terén élen járó nemzet lesz a világ vezető hatalma.
A húsféleségek közül a marhahús előállítása terheli meg legjobban a természetes környezetet. Ez teszi ki az általunk elfogyasztott hús egynegyedét és a szervezetünkbe jutó kalóriák mindössze 2%-át, mégis a természettől elvont földterület 60%-át fordítjuk az előállítására. Egy kilogramm marhahúshoz tizenötször akkora földterületre van szükség, mint ugyanennyi sertés- vagy csirkehúshoz. Lehetetlenség, hogy a jövőben minden ember annyi marhahúst fogyasszon, amennyit ma a legjobb módú országok polgárai. Ehhez egyszerűen nem elég nagy a Föld.
Egy közelmúltbeli kutatás szerint az emberiség természetpusztító tevékenysége felerészben a népesség leggazdagabb 16%-ának javát szolgálja. A vagyonos rétegek által folytatott életvitel teljességgel tarthatatlan. Amikor feltérképezzük a fenntartható jövő felé vezető utat, ezt a helyzetet feltétlenül orvosolnunk kell. Nemcsak azt kell megtanulnunk, hogy miként gazdálkodjunk a Föld véges erőforrásaival, de igazságosabban, egyenlőbben is kell őket elosztanunk.
A bolygónkon már sehol nincs műanyagszeméttől mentes tengerpart.
