Szolnoki Péter

Szolnoki Péter

1970. máj. 22. - 2026. júl. 12.

magyar zenész, énekes, zeneszerző,

Szolnoki Péter idézetei a zenéről, a kitartásról és az élet örömteli pillanatainak megbecsüléséről szólnak. Gondolatai közvetlenül és őszintén mutatják meg az emberi kapcsolatok, a pozitív szemlélet és az alkotás örömét.

Gyerekkorom óta zenésznek, ezen belül fuvolaművésznek készültem, de aztán úgy alakult, hogy 20 éves koromban az éneklés kapott nagyobb hangsúlyt, ezen belül pedig a jazz.

Bármennyire is furcsa, mert elsősorban a pop-rockkal azonosítanak, de a jazz áll a legközelebb hozzám, ezen belül pedig a swing. Imádok big band zenekari kísérettel énekelni! A klasszikus zene is a szívem csücske. Szóval minden stílust szeretek, amibe épp nagy lelkesen belevetem magam.

Egy muzsikus elsősorban nem slágert készít. A dalírás egy öncélú folyamat, egy önkifejezési forma. Mindazon általános, vagy aktuális problémák, tapasztalatok összességének lenyomata, amik foglalkoztatnak minket.

Mindig látom a fényt az alagút végén. Mivel a kimondott szónak teremtő ereje van, ezért igyekszem mindig pozitív dolgokat „mantrázni”. A humor pedig sokszor átsegít a nehezebb helyzeteken.

Tulajdonképpen olyan nincs, hogy szólista. A zene az csapatmunka. Együtt kell lélegezni akkor is, ha egy zongorakísérőd, egy rock bandád, vagy egy egész szimfonikus zenekar ül mögötted.

Sok olyan ember van, aki eltervezte: ő bizony művész lesz. Viszont ha nem erre született, akkor bármennyire is szorgalmas, csak egy középszerű valaki lesz belőle. Azzal tudok a legtöbbet segíteni, ha őszintén megmondom nekik.