1970. máj. 22. -2026. júl. 12.
magyar zenész, énekes, zeneszerző, hangszerelő, musicalszínész, szinkronszínész,
Szolnoki Péter idézetei a zenéről, a kitartásról és az élet örömteli pillanatainak megbecsüléséről szólnak. Gondolatai közvetlenül és őszintén mutatják meg az emberi kapcsolatok, a pozitív szemlélet és az alkotás örömét.
Mindig is tudtam, hogy lelki okok miatt betegedtem meg. Sok gyógymódot kipróbáltam, rendszeresen sportolok, igyekszem minden helyzetben lelkileg is kiegyensúlyozott maradni. A harag és az elfojtás, ami a méregtelenítő szervekre is rossz hatással van, betegített meg. Most már igyekszem sok mindent elengedni, már nem veszek mindent úgy a lelkemre.
-nyilatkozta 2018-ban.
Bármennyire is furcsa, mert elsősorban a pop-rockkal azonosítanak, de a jazz áll a legközelebb hozzám, ezen belül pedig a swing. Imádok big band zenekari kísérettel énekelni! A klasszikus zene is a szívem csücske. Szóval minden stílust szeretek, amibe épp nagy lelkesen belevetem magam.
Egy muzsikus elsősorban nem slágert készít. A dalírás egy öncélú folyamat, egy önkifejezési forma. Mindazon általános, vagy aktuális problémák, tapasztalatok összességének lenyomata, amik foglalkoztatnak minket. Hétköznapi történetek, visszás, vicces helyzetek, amikre szeretnénk rávilágítani és ezzel görbe tükröt tartani a hallgató felé.
Mivel a kimondott szónak teremtő ereje van, ezért igyekszem mindig pozitív dolgokat „mantrázni”. A humor pedig sokszor átsegít a nehezebb helyzeteken.
Édesapám zongorázott, fuvolázott és nagyon sok fajta stílusú zenét hallgatott. Bár Édesanyám is tanult zongorázni, az anyai nagypapám pedig hegedült fiatalkorában, sőt még az apai, felvidéki felmenőim között is voltak, akik trombitáltak a helyi bányász zenekarban, mégis egyedül én lettem professzionális zenész a családból.
Tulajdonképpen olyan nincs, hogy szólista. A zene az csapatmunka. Együtt kell lélegezni akkor is, ha egy zongorakísérőd, egy rock bandád, vagy egy egész szimfonikus zenekar ül mögötted.
Óriási felelősség gyerekekkel foglalkozni. Aki ezt vette a fejébe, annak kutya kötelessége őszintén, következetesen felkészíteni őket a jövőre.
Sok olyan ember van, aki eltervezte: ő bizony művész lesz. Viszont ha nem erre született, akkor bármennyire is szorgalmas, csak egy középszerű valaki lesz belőle. Azzal tudok a legtöbbet segíteni, ha őszintén megmondom nekik.
Nekem mint előadóművésznek nem az a dolgom, hogy a színpadon szónokoljak, hanem az, hogy arra a másfél-két órára szórakoztassam a nagyérdeműt, és elfeledtessem velük a napi gondokat.