Nincs olyan, hogy kínai vagy japán harcművészet, mert addig, amíg nem három kezű, hat lábú emberek születnek, csak egyféleképpen lehet harcolni.
A kungfuban bölcsnek lenni nem azt jelenti, hogy még megszerzel valamit, hanem hogy képes vagy eltávolítani az álokoskodást, a díszítéseket, és egyszerű maradsz – ahogy a szobrász sem hozzáadással készíti a szobrot, hanem úgy, hogy lefaragja a fölösleget, hogy az igazság akadálytalanul feltárulhasson.
Ahhoz, hogy elérd a mozgás és az igazi áramlás egységét, át kell hidalni a mozdulatok közötti szakadékot.
Nincs kifogásom a sportok ellen, hiszen edzik a testet és fejlesztik az állóképességet. De a versengés és a hatalomra törés szelleme, amely fölébük kerekedik, nem jó, az életről alkotott torz elképzelést tükrözi. A harcművészetek gyökerét máshol kell keresni.
Nyerj teret minden ütéssel, rúgással és blokkolással. Nem egy módon tanulsz harcolni aztán egy más módon a katát. A katádnak a harcot kell támogatni, minden mozdulatod az ütés sikerességéhez kell hozzájáruljon. Csak annyira vagy jó, amennyire képes vagy találatot bevinni.
A karate, mint a harc egy formája, nem trükkök vagy előre betanult reakciók gyűjteménye, hanem alapelvek, fizikai formába átültetve, amik lehetővé teszik a megtanult reakciók spontán alkalmazását
A budo nem arra való, hogy a szembenálló felet erő, vagy halálos fegyverek által harcképtelenné tegye. Nem a világ pusztulásba való döntését célozza fegyverek vagy más törvénytelen eszközök által. Az igazi budo az univerzum belső energiáinak rendezésére hív bennünket. Arra, hogy megvédjük a világ békéjét, ugyanakkor mindent megőrizzünk a természetben, a maga eredetiségében. A budo gyakorlása egyenértékű a testben és lélekben való megerősödéssel, az istenségek szeretetével, akik létrehoznak, megőriznek és felnevelnek mindent a természetben.
Senki sem tökéletesítheti technikai tudását, amíg a lelki akadályokat el nem hárítja az útból, és az elméjét nem tartja mozgékonyan, öntudatlan erőfeszítéssel megszabadulva minden megtanult technikától.
Ahelyett, hogy az erőre erővel válaszolnánk, úgy kell kiegészítenünk egy ellenünk végrehajtott mozdulatot, hogy elfogadjuk az energiáját, kölcsönvesszük, és úgy győzzük le. Ez az alkalmazkodás törvénye.
Nem szégyen, ha valaki padlóra küld minket, de nagyon fontos, hogy ilyenkor megkérdezzük magunkat: „Miért is vagyok most a padlón?” Aki képes így reflektálni, annak van remény.
Óriási hiba, ha megelőlegezzük egy összecsapás kimenetelét. Nem szabad azon gondolkodnod, hogy győzelem vagy vereség lesz-e belőle. Vedd észre, hogy nincs kivel harcolni, csak egy illúzión kell átlátni.
Minden cselekvésnek van miértje és oka. Ezt a filozófiai szellemiséget akarom belevinni a harcművészetbe, ezért továbbra is tanulmányozom a filozófiát. Ez egész más magasságba fogja emelni a Jeet Kune Dómat a küzdősportok világában!
Amikor szemben állok egy ellenféllel, a gondolataimnak és érzéseimnek nem pont olyannak kellene lenniük, mint a madár tükörképének a vízen? Pontosan ezt értette Jip szifu az alatt, hogy az ember érzelmeinek nem szabad merevnek vagy ragadósnak lenniük. Vagyis ahhoz, hogy képes legyek kontrollálni magam, először el kell fogadnom magam úgy, hogy együtt haladok a saját természetemmel, nem pedig szembemegyek vele.
Nem épp most mutatta meg nekem a víz a kungfu elvét? Megütöttem, de nem lett semmi baja. Ismét megütöttem, teljes erőmből, és még csak meg sem sérült! Megpróbáltam megfogni, de lehetetlen volt. A víz, a világ leglágyabb anyaga, amelyet a legkisebb üvegbe is bele lehet tölteni, eddig gyengének tűnt nekem, de valójában a legkeményebb anyagba is képes behatolni. Ez az! Olyan akartam lenni, mint a víz természete.
Ahhoz, hogy valaki érett karate mester legyen 15-20 évnyi gyakorlás szükséges, valamint az, hogy megértse, magáénak vallja a filozófiát és megpróbáljon eszerint élni.
A mesternek ott kell lenni; hogy a tanuló jön, vagy nem jön, az más dolog. A tanuló megteheti, hogy nem jön, ha viszont nincs mester, akkor az sem tud hova menni, aki szeretne.
Stílusalapítónk, a néhai Masutatsu Oyama alkotta meg azt a fokozási rendszert, amit mi is a mai napig használunk: a 3. danig mindenki a saját hazájában vizsgázik, a 4. danért már egy európai bizottság színe előtt kell vizsgát tenni, utána pedig a világszervezet rendezvényein. Az 5. dan után már nem kell tevőlegesen beállni a sorba, és teljesíteni a vizsgaanyagot, viszont a kivárási idő továbbra is érvényesül. Én is kilenc évet vártam a 7. danom óta, az a kilenc év pedig változatlanul munkával telt.
Egy igazi harcművész nem lehet feszült, ám mindig figyel. Nem töpreng, nem álmodozik, készen áll arra, ami jöhet. Felkészülten várja a pillanatot, és amikor kell, lecsap. De ha nincs rá szükség, én nem ütök! És amikor ütök, akkor nem én vagyok.
Soha ne vedd le a szemed az ellenfélről, még akkor se, ha meghajolsz!
Amikor úgy érzem, hogy felszaladt rám néhány kiló, akkor lemegyek edzésre, felteszem a bandázst, a fejvédőt, és odaállok egy 16-17 éves gyerek elé, aki aztán jól megver, de fogyok két kilót.
