Ha az ellenfelet kibillentitek az egyensúlyából, saját erejével győzitek le.
(Amerikai nindzsa – 1985)
Amikor tested nyugalomban van, légy éber, amikor pedig tested gyors mozgást végez, lelked őrizze meg nyugodtságát. Lelkedet ne a tested irányítsa, a test mozgását pedig ne befolyásolja lelkiállapotod. Lelkedre terjeszd ki figyelmedet, és ne a testre, a figyelem pedig mindig legyen az adott helyzetnek megfelelő. Ne törődj azzal, ha lelkiállapotod kívülről szemlélve gyengének is látszik. Belül kell erősnek lenned. Ne hagyd, hogy ellenfeled beléd lásson.
Ne tartsd kardodat két kezedben lóháton, futás közben, mocsaras, lápos területen, vizes rizsföldön, köves talajon, meredek úton vagy tömegben.
Nem véletlenül vagyok itt. Van egy felsőbb hatalom, Isten, aki irányítja az én és mindannyiunk útját, és én Isten szava szerint élem az életem. Az előző esemény környékén spirituális útra léptem – megváltást nyertem. Meg vagyok váltva, meg vagyok gyógyítva. Ennek nyomán a világ most egy igazi ajándékra számíthat. Az a versenyszellem, ami egykor a szívemben égett, most újra lángra kapott – és hatalmas tűzzé vált. Nagyon izgatott vagyok. Irigylem ezeket a férfiakat és nőket, akik épp most fogyasztanak, készülnek a harcra, és azt teszik, amire születtek – ahogyan én is. Alig várom, hogy visszatérhessek. Most befelé kellett fordulnom, hogy rendbe tegyem magam – és ezt megtettem. Nagyon, nagyon izgatott vagyok, hogy újra visszatérjek.
– mondta a BKFC 83 sajtótájékoztatóján. (2025. 10. 24.)
A harcművészetben van egy mondás, mely szerint: „A nyugalomban ott rejtőzik a mozdulat, és az összes mozdulatban ott rejtőzik a nyugalom.”
Az első helyezésem egész kis szenzációt okozott, annyira fiatal voltam. 12 éves voltam, a többi helyezett pedig a húszas évei közepén-végén járt. A díjátadó ünnepségen, ahogy ott álltam, a dobogó tetején, még mindig alacsonyabb voltam, mint a második és harmadik helyezett. Muris egy látvány lehetett.
– mesélte 1975-ös nemzeti bajnoki címéről
A kard mozgásában vagy a kéz munkájában a legrosszabb, ami előfordulhat, ha egy pillanatra megtörik a mozdulat. A megtorpanó kéz halott kéz, a mozgó kéz élő kéz. Ezt vésd jól az eszedbe.
A mai harcművészetekben – természetesen a jumit is beleértve – csak látványos technikák vannak, de a valódi harcban bevethető technika vajmi kevés akad. Ezek a harcművészetek a kellő időben alkalmatlanok.
Nama bjóhó ókizu no moto – japán közmondás, jelentése: „A féltudás sérüléshez vezet”, azaz akinek kiforratlan még a technikája, de úgy tesz, és azt gondolja, mintha ő lenne a legjobb, és mindent jól csinál, az a vívás közben könnyen megsérülhet.
Egy igazi harcos még a fürdőbe is magával visz legalább egy életlen vagy fakardot.
Röviden szólva: az én iskolám Útja, hogy bármilyen fegyverrel, bármikor győzni tudj.
– Tudod, az állatokra építő harcművészeteket nem a küzdelmet szem előtt tartva fejlesztették ki – kezdte. – Eleinte az volt a céljuk, hogy elősegítsék az egészséges és hosszú életet. Az öt állat játéka – a magasba emelte azt a Jinmen-tekercset, amelyet Zsin olyan régóta keresett – valójában testmozgások olyan rendszere, amik elősegítik a vérkeringést, és késleltetik az időskorral járó kényelmetlenségeket. Ezeket az alakzatokat csak később alakították át a harcnak megfelelően.
A tanár csak annyit ér, amennyit a tanítványa – ezt Miyagi sensei mondta.
Sziklából folyóvá változtatunk téged. Ha a sziklát ütöd, a végén széttörik, ha a vizet ütöd, az csak elmozdul. Szüntelenük folyik, mindig mozog.
A kungfu első szabálya: minden kungfu. Az étterem kungfu. A boksz is kungfu.
Valahányszor elbánt velem az élet, a kungfu vezetett vissza a helyes útra.
A mester és tanítvány kapcsolata számomra szent.
(Sanga)
A legnagyobb győzelem, amit a karate adhat, hogy egyáltalán ne kelljen harcolnod.
(Daniel LaRusso)
Réges rég volt egy diákom. A legjobbak legjobbikának képeztem. Legyőzött minden ellenfelet akivel kiállt. Világbajnoki címre volt hivatott. Aztán egy nap történt valami. Vesztett. Egy jelentéktelen, vézna kis patkány ellen, aki talán hat hete edzett. És miért veszített? Mert az ellenfelében több szív volt!
(John Kreese)