A háború először a remény, hogy utána jobb lesz; aztán az elvárás, hogy a másiknak rosszabb lesz; aztán az elégedettség, hogy tényleg nem lett jobb neki; s végül a meglepődés, hogy mindenkinek rosszabb lett.
Képzeld el, hogy tartanak egy háborút, és senki nem jön el.
A háború, néhány év múltán, éppoly szerencsétlenségbe dönti a győzteseket, mint a legyőzötteket.
Sose hidd azt, hogy a háború – bármilyen szükséges vagy indokolt is az, – nem bűn.
Háborúzás közben nem lehet Istent dicsőíteni, és nem lehet bűntudat nélkül ölni!
Nincs hitványabb istengyalázás, mint az, amikor a különféle egyházak azt állítják a háború közben, hogy a Mindenható az oldalukon áll. Isten nem hiheti, hogy mindkét oldalnak igaza van. Isten nem lehet egyszerre a Szeretet és a gáztámadás patrónusa.
A háború legalább akkora szenvedés a megtorlónak, mint a szenvedőnek.
A szabadság fáját hazafiak és zsarnokok vérével kell öntözni.
A háborúk mindig veszteséggel járnak, és nincs olyan, hogy egy hajszála se görbül az embernek. Az lehetetlen.
Én sosem támogattam a háborút, kivéve, mint a béke egyik eszközét.
Ha békét akarsz, készülj a háborúra!
A háborúban sok mindent megszokik az ember, amiről nehéz osztán idehaza leszokni.
Legyél képes feláldozni egy csatát, hogy megnyerd a háborút!
Mindig a háború az, ami felszítja és kicsiholja a népek legmagasabb erőkifejtési képességét, csúcsteljesítményre viszi a népi erőket.
Nem lehet egyszerre a háborúra és a békére is készülni.