Minden, amit a fizika törvényei megengednek, meg fog történni, csak az a kérdés, hogy mikor.
Fizika idézetek
A fizikáról szóló idézetek a megismerés vágyáról, a felfedezés öröméről és az univerzum titkairól szólnak. Ezek a gondolatok inspirációt adnak ahhoz, hogy kíváncsian szemléljük a minket körülvevő világot.
Látod a kocsit közeledni, rátaposol a fékre, de ez sosem elég, mert ilyen a sebesség, és mert ilyen a fizika.
Csodák nincsenek, mert ellentétesek a fizika törvényeivel.
A fizika igazából csak a 17. századra vált nagykorúvá, nem kis mértékben az egész tudomány két legfontosabb találmányának, a távcsőnek és a mikroszkópnak köszönhetően.
Azért kezdtem fizikával foglalkozni, mert nem értem az emberek viselkedését. Mert a matematika választ ad a miértekre. Tetszett az egyértelmű, tiszta mechanizmusa, ahogy uralja a természetet. Ennek ellenére két évtized elteltével még mindig akadályoz a fizika felfogásában, hogy nem értem az emberi viselkedést.
Vannak kérdések, amelyek esetében a fizika a mai napig adós a válasszal, ami más szavakkal egyenesen azt jelenti, hogy a fizika a leglényegesebb és a legalapvetőbb kérdésekre nem tudja a választ, sőt, maga hozza saját magát folyton abba a helyzetbe, hogy megoldhatatlan kérdéseket tesz fel, vagyis önmagába ütközik, aztán ott hagyja az embereket a kétségbeesésükkel, hogy mi lesz ezek után, hogy mi lesz ebből.
A fizika tulajdonképpen nem más, mint a végső egyszerűség keresése, de eddig csak valamiféle elegáns zűrzavart találtunk.
A fizika törvényei megengedik például, hogy az íróasztalom felemelkedjen, és a levegőben lebegjen. Ehhez csak az kell, hogy a molekulái „véletlenül” mind fölfelé mozduljanak véletlenszerű mozgásuk során. Ennek a bekövetkezése olyan valószínűtlen, még a világegyetem tizenötmilliárd éve alatt is, hogy gyakorlati szempontból nem kell vele foglalkoznunk. De ha végtelen jövő áll előttünk, akkor végül az ilyen hihetetlenül valószínűtlen fizikai események bekövetkezésének is lesz esélye. Egy olyan energiatér, amely vákuumtájképeink legalján tartózkodik, végül megteheti a hihetetlenül valószínűtlen ugrást a következő hegycsúcsra. Ekkor újrakezdődhet a felfúvódó világegyetem.
A fizika numerikus képet próbál rajzolni a világról. Nem tudom, hogy ez valójában megmagyaráz-e bármit. Az ismeretlent nem lehet ábrázolni. Akármit jelentsen ez.
Különösen a fizika számára a szimmetria nem pusztán olyan tulajdonság, amelyből a viszonylatok szabályossága és eleganciája következik, hanem új természettörvények levezetését lehetővé tévő, valódi kutatási eszközzé vált. Mindez Emmy Noether, az egyik legnagyobb női matematikus tevékenységének köszönhetően valósulhatott meg. A fiatal német tudósnak éveken át keményen kellett küzdenie azért, hogy taníthasson az egyetemen. Alulfizetett és csak ímmel-ámmal megtűrt munkatársként dolgozott, amikor 1918-ban sikerült megfogalmaznia egy összefüggést, és ez a későbbiekben megváltoztatta a modern fizika arculatát. A Noether-tétel azt mondja ki, hogy a fizika minden törvényének folytonos szimmetriájához tartozik egy megmaradási tétel, azaz egy mérhető, változatlan fizikai mennyiség.
A fizika törvényei valójában meghatározott tények és adatok általánosításának a lehető legegyszerűbb és legrövidebb megfogalmazásai. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a tudományok egy adott fejlettségi fokán megfogalmazott elméleti fizikai törvények rendszere abszolút pontos, befejezett, további általánosítást már nem igénylő egész. Ezek a törvények csak megközelítően tükrözik az objektív valóságot, pontosításuk és általánosításuk nemcsak lehetséges, de szükséges is.
A speciális relativitáselmélet, amelyen az általános nyugszik, minden fizikai jelenségre vonatkozik a gravitáció kivételével; az általános relativitáselmélet adja meg a gravitáció törvényét és annak viszonyát a többi természeti erőhöz.
Newton, az elméleti fizika első átfogó, nagy teljesítőképességű rendszerének megalkotója, még hitt abban, hogy rendszerének alapfogalmait és alaptörvényeit a tapasztalatból kell levezetni. Ilyen értelemben kell felfogni jelmondatát: „Hypotheses non fingo”.
A relativitáselmélet – mint minden fizikai elmélet – több önmaga matematikai csontvázánál.
Négyszáz évvel ezelőtt Galileo Galilei a matematikai alapú fizikai elméletek hatása alatt kijelentette: „a természet nagy könyve a matematika nyelvén íródott”. Ha elhajított egy szem szőlőt vagy mogyorót, pontosan meg tudta jósolni a pályájukat és azt, hogy mennyi idő múlva érnek földet. Arra azonban nem volt válasza, hogy miért zöld az egyik, és barna a másik, vagy hogy miért puha az egyik, és kemény a másik – a környező világnak ezek az aspektusai akkor még hozzáférhetetlenek voltak a tudomány számára. De nem maradtak azok örökre! Amikor James Clerk Maxwell 1861-ben felfedezte a róla elnevezett egyenleteket, kiderült, hogy a fény és a színek is leírhatók matematikailag. Ma már tudjuk, hogy az imént említett, 1925-ben leírt Schrödinger-egyenlet segítségével az anyag összes tulajdonsága megjósolható, még a puhasága vagy keménysége is.
A népszerűségre nem vonatkoznak a fizika törvényei. Minél jobban küszködsz, annál inkább megtalál.
Ha két golyót egymástól meghatározott távolságban fonallal kötünk össze és közös súlypontjuk körül forgásba hozunk, akkor a fonal feszültségéből meghatározhatjuk azt a törekvést, amellyel a golyók el akarnak távolodni a forgástengelytől, és ebből kiszámítható a körmozgás nagysága.
Kiderülhet, hogy a valóságban nincsen nyugalmi helyzetben levő test, amelyhez a többi helyét és mozgását viszonyítani lehetne.
A fizika azon fáradozik, hogy a létezőket formailag olyasmivel magyarázza, amit az észleléstől függetlennek tekintünk. Ilyen értelemben beszélünk „fizikai realitásról”.
A fizikusok fő feladata tehát azoknak a legáltalánosabb elemi törvényeknek a felfedezése, amelyekből a világkép tiszta dedukcióval levezethető.