Éjsötét a verem, mégis benne terem meg a boldogság.
Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s én mutatok egy boldog embert. Ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökre így marad.
Ó, én, ó, élet, kérdések nem szűnő árja! Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt?
Ó, én, ó, élet! Válasz: Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort.
Figyelj! Végül is mit veszíthetsz? A semmiből jöttél, a semmibe mész. Mit veszítettél? Semmit.
A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést.
Mindenkinek megvan a maga időgépe. Ami a múltba röpít, az az emlék, s ami a jövőbe visz, az az álom
Az élet szenvedés. Aki mást állít, az eladni próbál valamit.
Talán nem győzhetek. Talán az egyetlen amit tehetek, hogy elveszek tőle mindent. De ahhoz, hogy legyőzzön, előbb meg kell ölnie. És ahhoz, hogy megöljön, ki kell állnia velem szemtől-szembe. Ha így tesz, neki magának is fel kell készülnie a halálra. Nem tudom, hogy felkészült-e rá.
Nem a sofőr választja az autót, az autó választja a sofőrt. Van egy furcsa kötelék ember és gép között.
Tanúja voltam, hogy mekkora bátorság lakik bennük, és noha egy világ választ el minket, hozzánk hasonlóan bennük is sokkal több van, mint ami elsőre látszik.
Ha én változhatok, és maguk is változhatnak, akkor mindenki változhat.
Olyasmi előtt állsz, amiben nem tudok segíteni. Csak azt mondhatom, a jövő még nem dőlt el! Erősebbnek kell lenned, mint amilyennek hiszed magad. Túl kell élned, különben én nem születek meg.
Dan hadnagy egyszer felhívott és azt mondta, többé nem kell törődnünk a pénzzel, én meg azt feleltem: az jó, egy gonddal kevesebb. Mama mindig azt mondta, hogy az embernek csak annyi vagyon kell, amiből megél, a többi csak felvágásra meg fennhéjazásra való.
Mindennap történnek csodák. Nem mindenki hiszi, de hogy történnek, az biztos.
