Óh, nő, mi szűk, mi gyarló látköröd.
S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád.
A férfi, aki vonz engem, lehet magas vagy alacsony, szőke vagy barna, jóképű vagy kevésbé jóképű. A vonzó külső egymagában nem feltétlenül van hatással rám. Ha egy férfi rendelkezik azzal a meghatározhatatlan tulajdonsággal, amelyet nem tudok másként hívni, mint „melegség” vagy „vonzerő”, akkor jól fogom érezni magam mellette.
Küzdelemre lett a férfi,
Zord erővel zúzva jár,
Vad haraggal tud csak élni,
Nyugtot, enyhet nem talál;
Mit teremtett, összedúlja,
Vágya sodra egyre nő,
Mint ahogy kisarjad újra
A levágott hidrafő.
Márpedig állítom, hogy egyetlen férfi sincs, aki azért közeledne egy lány felé, mert a lelkére kíváncsi. Egy francot. Megkívánta, tetszik neki, szeretné megkoitálni. Ma már ezt abszolút normálisnak tartom, de ifjúkoromban nem tudtam, hogy ez így van.
Visszagondolva azt mondhatom, rendszerint a „nehezen megismerhető” férfiak vonzottak. Azok, akik szövevényes hálót fontak valódi énjük köré.
Ma még mindig ott tartunk, hogy az a férfi, aki szépen, hangsúlyozom, nem drágán, hanem ízléses egyszerűséggel, ápoltan és tisztán öltözik, esetleg manikűröshöz jár, vagy merészeli befesteni a haját, mert nem szeretne ősz lenni, az általában buz*, vagy ha netán gyerekei is vannak, akkor minimum gyanús.
A férfit szaporodási ösztöne hajtja, de ha éppen nem szaporodik, akkor is szívesen gyakorolja a technikát, nehogy zavarba jöjjön, ha hirtelen szaporodnia kellene.
Ha az ember olyan idős, mint én, és nyitott szemmel jár, már annyi erős, okos asszonyt és annyi esendő, jellemtelen férfit megismer, hogy tudja, az a vacak kis Y-kromoszóma igazán nem ok a büszkeségre.
Egy férfinak nem volna szabad szánalomból megmaradnia egy nő mellett, s ha igen, ezt nem volna szabad kimondania.
Sokan mondják, hogy férfiasnak tűnök. Eredendően nőiesnek érzem magam. Szeretnék a fiúkhoz tartozni, de mindig kicsit kívülállónak éreztem magam. Talán férfias tulajdonságaim abból fakadnak, hogy túlkompenzálom a tényt, hogy nem tartozom a fiúk közé.
Sokakhoz hasonlóan nekem is apám elvesztése volt a férfivá érés legfontosabb rítusa.
Az a véleményem, hogy csak az impotens férfi hűséges, én pedig 85 évesen már két éve hűséges vagyok.
Épülhet börtön kőből, vagy vasból, de azok csak apró bukkanók egy fogolynak. Egy elhivatott férfi kijut belőle. De a szerelem! Az a tökéletes börtön, ahonnan nincs kiút.
Pihentesd a lelked, de maradj szigorú a testeddel. Nem egyszerű, de ez a férfi egyetlen útja.
Egy valódi férfi nem követeli magának a tiszteletet. Csak elfogadja. Ha pedig nem kapja meg, akkor is csak kéri.
A férfiak alapvetően félnek a nőktől, viszont ha akarnak valamit, akkor túllépnek a félelmükön. Ha a férfiban fellobban a vágy, ha a szívében lángra lobban a szerelem, akkor eszében sincs félni, és még a világvége sem tarthatja távol a nőtől: ha a pasas akar valamit, akkor ott van.
Lányok, a férfi félénk állatfajta. Óvatosan kell bánni vele, mert a látszat ellenére roppant könnyen összetörik a páncélja, pillanatok alatt szétmorzsolódhat a férfiképe.
Amikor azt mondom, hogy egy férfi legyen erős, és igenis bizonyos helyzetekben irányítson, az nem azt jelenti, hogy örökké kussoljak, mert ő mindent jobban tud!
Noha a férfi menekül párja követhetetlen hangulatváltásai és piszkálódásai elől, a nő üldözi, és addig feszíti a húrt, amíg ki nem jön a sodrából. S amikor a férfi már komolyan venné a veszekedést, a nő hirtelen visszavonulót fúj: abban a pillanatban, ahogy a pasas felcsattan, abban a pillanatban, ahogy elveszti a fejét, a nő elégedetten hátradől. Mosolyog, és az egy perce még halálosan komoly problémáját, megbántottságát elfújta a szél. Kedvesen cirógatja a férfit, aki továbbra is csak dühöng magában: a férfi még órák múlva is feszült, míg a nő két másodperc alatt elfelejtette az egészet.