A lányok hamarabb megtanulják, mi az érzés, mint a férfiak, mi a gondolkozás.
Tényleg azt gondolom, hogy a férfiak alapvetően nagyon gyengék. Annyira könnyen elvesztik az önuralmukat.
Kész szerencse, hogy a férfiaknak nincs eszük. Ön természetesen kivétel. Magának sincs esze, de nem férfi.
Hivatalosan tanúsíthatom, hogy mainapság a férfiszívet nem a szépséggel, a koszttal (…), vagy a jellem csáberejével lehet megfogni, hanem csakis azzal a képességgel, hogy tudunk-e kissé közönyösnek mutatkozni.
– A családodra szakítasz időt?
– Persze.
– Helyes! Mert az a férfi, aki nem szán időt a családjára, az sohasem lehet igazi férfi.
Soha senki nem mond semmit a férfiak testéről. Ha izmos, ha nem, ha vékony, ha pufók, ha apás tested van, minden király és mindenki örül neki. Tudod miért? Mert a lányok kedvesek, nem érdekli őket, mert mi olyannak látjuk az embereket, amilyenek!
Engem rengeteg férfi nem mer megdu*ni, mégpedig azért, mert a nagy többségük a hasától nem látja a p*csét. Kemény gyereknek állítják be magukat, de tudják, hogy ez nem úgy van valójában.
A férfiak csak úgy képesek alázatot tanúsítani, ha úgy tesznek, mintha egy piszoárnál állnának.
A férfi végső értékmérője nem az, hogy hol áll a kényelem és a jólét pillanataiban, hanem hogy hová helyezkedik a kihívás és a vita idején.
Hagyományosan mindenki szeret úgy gondolni a férfinemre, mint akik mindent kibírnak, nem szoronganak, terhelhetők, és főleg bátrak. Ez a kép persze leginkább egy idealisztikus férfialaké. A valódiak félnek, fájnak, szomorkodnak, stresszelnek és kételkednek, pont, mint a nők.
Könnyű majd rátalálni egy olyan férfira, aki virágot lengetve tankkal jön, de igazi társra csak egy olyan férfiban találhatunk, aki csendesebben beszél és nem az ütvefúró van a kezében, mert nem győzelmi mámort keres, hanem valakit, akinek a kezét foghatja.