Légy kedves! Lépj ki azoknak az embereknek a mérgező köréből, akik bántanak téged! Éld az életed, és légy büszke rá!
Ha visszatekintek az életemre, azt mondanám: „Milyen furcsa eset!”. Tényleg így gondolom, nem a könyvekből beszélek, érzem, hogy egy bizonyos Valami irányít minket. Nem hinném, hogy az oldalkormány volt az enyém, de úgy érzem, hogy egy olyan autóban sétáltam át az életen, ami nagyon lassan haladt. Visszanézek, és azt kérdezem magamtól: „Mi a fene volt ez?” Az az érzésem, hogy az élet nem más, mint egy álom, egy illúzió. Az emberek biztos azt fogják erre mondani, ostobaságokat beszélek. Nem filozofálok, de érzem, hogy mindez csak egy álom. És ezt mindig is így éreztem.
Ki saját koráért megtette, mi tőle telt, mindenkor üdvös lesz annak élete.
Az élet célja, hogy megtanuljak meghalni. Hogy amikor eljön a halál, ne kapaszkodjak tíz körömmel az életbe, amint az kicsúszik a kezeim közül. Hogy megtanuljak elengedni bármit. Hogy felkészüljek arra, hogy végül mindent elveszítek. Erre az élet minden nap lehetőséget nyújt. Ehhez pont elég egy élet.
A kétségbeesett ragaszkodás az élethez a legbiztosabb út a halálba, és csak az éri el a halhatatlanságot, aki meg tud halni, meg tud válni porhüvelyétől, és átadja magát az örök változásnak.
Az életnek egyedül a szeretet ad értelmet: ez azt jelenti: minél több szeretetre és odaadásra vagyunk képesek, annál értelmesebbé válik az életünk.
Minden élet csak kettősségen és ellentmondásokon át bonthatja gazdagon virágát.
Most már sokkal inkább az ingergazdag életet tartom vonzónak, mert abban tudom megőrizni a kreativitásom, létrehozni azt, ami szeretnék. Az interneten nézni a világot nem ugyanaz, mint élni benne.
Mindannyian azt kutatjuk, hogy hol érezzük igazán jól magunkat, tehát magam is azt keresem, hogy hol érzem igazán jól magam, hol érzem igazán dúsnak, ingergazdagnak és impulzusokkal telinek az életet.
Az emberi élet olyan, hogy megpróbáltatások vannak és ezek személyiségformálóak. Úgy mondják, hogy ha valamit mindig eléd tesznek, eligazgatnak, „eléd terítik a vörös szőnyeget”, akkor nem tanulod meg, hogy hogyan kell harcolni.
A tragédia és a tréfa közötti különbség: aki látja, annál felfogás dolga, aki éli, annál szenvedés vagy öröm dolga.
Az élet igaz és állandó értéke a halhatatlanság, és annak megismerése, megértése. Megtanulni, hogy minden mindennel összetartozik. És azt, hogy se kezdete, se vége nincsen a létnek, mert halál nincs, az élet örök. Állandó érték megtanulni azt, hogy tulajdonképpen egy ember lelke akkor látható, amikor nem látható a teste. És mindeközben az igazi, a legigazibb érték maga az élet. Az a nagy tapasztalás, amire mindenkinek szüksége van.
Embernek lenni egyszerre borzasztó és nagyszerű. Nagyszerű, mert olyan tapasztalathoz jutunk általa, amit soha meg nem értenénk, ha csak ideából szőtt lények lennénk. És borzasztó, mert ebben az idegekkel átszőtt testben a tapasztalás fájdalmas, nehéz.
Életünk során gyakran halljuk, hogy a világ olyan, amilyen, és az a dolgunk, hogy éljük az életünket ebben a világban. Ha tehetjük, ne ütközzünk állandóan falakba. Legyen boldog családi életünk, érezzük jól magunkat, és takarékoskodjunk. Ez egy nagyon korlátozott élet, de ha felismersz egy egyszerű igazságot, ennél sokkal tágabb is lehet. Így hangzik: az életed minden aspektusát olyan emberek találták ki, akik semmivel sem okosabbak nálad. De te változtathatsz ezen. Hatással lehetsz az életedre… és ha ezt felismered, már sosem leszel a régi.
Az élet az idő és energia tánca. Az élet szépsége abban rejlik, hogy megtaláljuk a megfelelő ritmust a kettő között.
Élhetsz pusztán logikusan, vagy varázslatosan – a választás a tiéd.
Az életnek van egy bizonyos üteme. Siess örömtelien, de soha ne légy türelmetlen.