Azt gondolom, hogy az élet árnyékos oldalán jártam, és az élet árnyékos oldalán járva az ember megtanulja az élet szépségeit értékelni és érezni.
Nincs élettervem, életfilozófiám – akár bölcsek vagyunk, akár bolondok, meg kell birkóznunk az élettel.
Az élet (…) kezdetéről nézve végtelennek tetszik, a pálya végéről visszapillantva rá: nagyon rövidnek. Megvan ennek a jó oldala is: nélküle bajosan létesülne valami nagy dolog.
Bármelyik buta kölyök el tud taposni egy bogarat, de a világ összes professzora sem lesz képes arra, hogy újat teremtsen.
Az életemet a kezdetektől úgy képzeltem el, mint egy ragyogó, tengerparti sétányt, amelyen velem tarthat bárki.
Az igazán fontos és nagyszerű dolgok akkor kezdődnek el az életedben, ha a boldogságot választod a siker helyett.
Az ember nem túl sok esélyt kap az élettől, és ha elszalasztjuk őket, nem feltétlenül jönnek el újra.
Általában olcsó az élet, de aztán olyan is… S bizony a hetekig, néha hónapokig tartó viszontagságok megviselik a legerősebb és legszívósabb természetű embert is.
Az élet hoz magával, amit hoz, és néha a nevetés sokkal jobb reakció a megfontoltságnál.
Vonatok vagyunk, melyeknek az eleje fel van virágozva; zakatolunk gyorsan be az állomásra, aztán a halálba és a szerelembe.
A karma nem büntetés és nem jutalom, egyszerűen az a folyamat, amely által az élet próbálja beteljesíteni önmagát.
Az életed nem egy kosárlabdameccs. Senki sem számolja a pontokat, csak te, úgyhogy ne rágódj azon, hogy mit csinálsz, és hogy mit gondolnak erről mások.
Az ember élete, a nagyoké s a miénk egyaránt, jó és rossz keveréke. A fájdalom az örömmel, akár a spondeus a daktilussal, mindig együtt jár.
Vannak az életnek zaklatott pillanatai, amikor azt se vennénk észre, ha körülöttünk összeomlana a föld.
A modern élet elhasználja az embert; minél műveltebb az emberiség, annál filigránabb; minél élesebb az esze, annál vaksibb a szeme; minél több gépet dolgoztat, annál több a kéztelen ember; minél több vonat szaladgál, annál több lábatlan ember biceg; minél többet élvez, annál kevesebbet él; minél nagyobb a művészete, annál többen szorulnak ki a természet áldásaiból ; vakok, bénák, siketnémák, kéztelen, lábtalan embertőkék éktelenítik el a kultúra emporiumának látóhatárát.
Kettős úton halad az emberi élet:
Egyik a gyakorlat, másik az elmélet.
Aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak.
A legszebb dolog, ami embernek osztályrészül juthat, az élet misztériuma.
Csak azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk.