Nagyon depressziós gyerek voltam. Társaságban életvidám, de egyedül magamba fordultam. Néha még most is. Becsukom az ajtót, lefordítom a telefont, ne keressen senki.
Amikor úgy éreztem, hogy a világ olyan szar és én már olyan alul vagyok, hogy ennél már csak jobb jöhet, az nem jelentett teljes megoldást. Bizonyos szempontból megoldást jelentett, például pénzügyi problémák esetén, de aztán meg kell tanulnod kezelni a pénzt vagy éppen az fog eltemetni és még jobban depressziós leszel.
Ha elengeded a mániákus kontrollt, akkor eltűnik a káprázat, s vele együtt eloszlik a depresszió köde, az az érzés, hogy nem vagy a helyeden, s eltűnik a jövővel kapcsolatos aggodalom, a halálfélelem és az élettől való félelem is. Amikor magunkhoz öleljük lényünk teljes potenciálját, mindez történelemmé válik.
Ismerjétek meg Jim Carrey-t. Igen, ő az az egészségtelenül sikeres és imádott filmsztár, aki a gazdagságban és kényelemben dagonyázik. Bár mostanában magányos férfi. Meglehet, már túl van a zeniten. Talán túlsúlyos is. Megpróbálkozott diétával, segített neki egy guru és az izraeli hadsereg idomított kutyái, akiket cirógatott. Ám semmi sem űzte el az üresség és az unalom felhőit. Semmi sem húzta ki a gödörből. Nem használtak neki legjobb barátjának, színészismerősének és a dinoszaurusz-koponyák gyűjtőjének, Nicolas Cage tanácsai sem.
– írta Carrey a twitterjén 2017-ben








