Amíg csak egy megelégületlen van, addig senki tökélyes boldog állapottal nem dicsekedhetik.
Boldogság idézetek
Azt szokták mondani, hogy mindennek megvan az ára. Én ezt baromságnak tartom. Van, amit nem kapsz meg pénzért, sőt, még kemény munkával sem. Az egyik a boldogság.
A boldogságot nem lehet csak úgy ezüsttálcán átnyújtani. A legtöbb, amit tehetünk – ahogy a Függetlenségi Nyilatkozat is fogalmaz -, hogy biztosítjuk a lehetőséget és „a jogot a boldogságra való törekvésre”. A boldogság nem egy kézzelfogható dolog, hanem a teljesítményünk eredménye.
A következő összetevőket egyszerűen nem lehet kikerülni: eltökéltség, erőfeszítés, idő. Ezek együttesen képezik a boldogság titkát.
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Sokan a boldogságot az embernél magasabb régiókban keresik, mások lejjebb, holott a boldogság emberi méretekre van kiszabva.
Ha az embernek pont annyi pénze van, hogy a bevásárlókosarát jól telepakolja, és teletankolja az autóját, amivel szeret járni, de többre nem futja, higgyük el, hogy attól még ő is boldog ember lehet.
Ami a pénzkeresést illeti, nekem nagyon tetszik az a mondás, hogy gazdag ember az, akinek egy forinttal többje van, mint amit el szeretne költeni. Ha ezt a gondolatot követné mindenki, nagyon sok boldog ember lenne a világon.
Amekkora vagyona van az embernek, akkora kihívás is jár vele. A vagyon nem segíti a boldogságot egy bizonyos szint után. A vagyon addig segít, amíg megteremti az ember, hogy biztosan van hol laknia, el tudja tartani magát, és a gyerekeit tudja iskoláztatni, szépen felnevelni. Nálam a boldogság az volt, hogy a gyerekeim bárhova járhatnak iskolába a világon. Ehhez kell bizonyos anyagi háttér, nyilván egy átlagos magyar háttér ehhez kevés lenne, ez tehát nálam egy boldogsági faktor, de ennyi.
Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.
Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz (…). Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet.
Gazdag az, akinek több a pénze, mint a vágya, és az a szegény, akinek a vágya több, mint a pénze… A boldogság titka nem az, hogy még többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és hogy kitöltsük életünk üres kereteit ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk.
Életem legboldogabb napjai azok voltak, amelyeket falvakban, parasztok közt töltöttem.
Ha az ember választhat, akkor válassza a boldogságot. Még ha fél is az ember, csak akkor tudhatja meg, milyen a boldogság, ha beleugrik.
Az a boldogság, ha éppen ott szeretnél lenni, ahol vagy.
Bármit mondjanak is a cinikus emberek, a boldogság belső ügy, egy teljesen szellemi, lelki állapot, mely független minden vagyontól, birtoktól, világi kincstől.
Van az érzés… Ami másnak nem adható. Csak neki. Aki felébresztette. Ott ülsz az asztalnál, a kávéd lassan kihűl, de te észre sem veszed. Ő figyelmeztet, hogy hideg lesz. De nem számít, nem érdekel. Most nem. Most csak az érdekel, aki veled szemben ül. Amit mond, ahogy mosolyog, ahogy a fejét billenti. Minden apró mozdulatát figyeled, minden szavát lesed, és egyre inkább érzed: közöd van hozzá. Hozzá van közöd. Ezekben a pillanatokban fedezed fel őt, és bár még alig tudsz róla valamit, mégis, a legfontosabbat már tudod: ő az, akivel szívesen vagy együtt.
Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe, mint a titkos vágy, melyet nem kiált el senki.
A boldogságot nem lehet megbeszélni, nem lehet megosztani, és nem lehet megtartani.
Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerű alkalmakról: olyasmiről, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörűen zongorázik a szomszéd házban.
