Barátságról ott beszélünk, ahol létezik viszontszeretet.
Nem az a barát, aki a haszon végett vagy a nyereség kedvéért, hanem egyedül, aki az erény miatt barátunk.
Gondolkoztatok már azon, hogy miért bukkantak fel a barátaitok az életetekben? Vajon véletlen volt, vagy eleve elrendelt? Vagy talán mindkettő? Függetlenül az okoktól, vannak olyan barátok, akikről tudni, hogy egy ideig velünk lesznek, és vannak, akik nem biztos, és van az az egy barát, aki hát remélhetőleg egy nap több lesz, mint barát.
Barátságának gyökerei mindörökké mélyek és hatalmasak. Hűsége és ragaszkodása, mint a tömör lomb, menedéket nyújt azoknak, akiket szeret.
Anélkül, hogy próbára tettük volna, senki sem barátunk, de akkor sem, ha egy nap óta az.
Boldog az a férfi, aki igaz barátra lel, és még boldogabb az, aki ezt az igaz barátot a feleségében találja meg.
Semmi nem árt annyit egy barátságnak, mint ha kiismered a másik vécézési szokásait.
Ha sikerül egy olyan feleséget beszerezni valahol, aki valóban barát, az hatalmas mázli.
Én soha nem voltam egy barátkozó típus, holott azt sem gondolom, hogy undok, elviselhetetlen fráter lennék.
Az ember egy bizonyos kor után már nem nagyon köt barátságokat. Vannak laza kapcsolataim, vagy munkakapcsolataim, amelyek nagyon erősek és nagyon régiek, de olyan „hű de jó” barátaim nincsenek, nem is voltak talán soha, kivéve a feleségemet.
Azt, hogy lehetek-e a barátod, nehéz megkérdezni. Azt, hogy kérsz-e egy kávét, sokkal könnyebb.
Néha az az érzésem, hogy lelki szemetes vagyok. A barátság soha nem szolgálhat ilyen célokat. Meghallgatom a castingproblémákat, a próbák problémáit, a fotózás problémáit. Van egy pont, ahol a másik erősebben távozik, én meg ott maradok kizsigerelve és kimerülve. Ez nem lehet helyes…
Minden lány tudja, hogy ha egy problémát megosztunk a legjobb barátnőnkkel, akkor szinte már meg is oldottuk.
