A Balaton, ha megtudja, hogy megyünk, megmutatja nekünk, hogy a kéksége átcsap a felhőkbe, a párája esőre vált.
Szerintem mi alakítjuk az életünket, nincs olyan, hogy sors vagy végzet. Olyan ez, mint a hekk. A „balatoni hekk” – teszi hozzá, és idézőjelet imitál az ujjaival a levegőben.
– Tessék? – kérdem értetlenül.
– Mint a balatoni hekk, jól értetted. Nem létezik. Nincs olyan, hogy balatoni hekk, mert a hekk soha a büdös életben nem élt a Balatonban. Kamu az egész. Pont, mint a sors.
Ha egyszer boldogtalan leszel a hegyek között, ha egyszer vissza kívánsz jönni, vár a Balaton, s mindig várlak én.
Mikor a beállott Balaton jegére először rásüt a nap, először valami csodálatos zengés támad a jégben: mintha ezer meg ezernyi érchúrok pattognának le egy tündéri hárfáról; emlékeztet az a Memnon-szobrok zengő sziklájára, csakhogy ez nem hagyja abba. A titkos zing-zöngés egyre hangosabb lesz, a tündérek ott a víz alatt már tele marokkal ragadnak hárfáik húrjaiba, éles pattanások kezdenek hangzani, mik folyvást emelkedő erővel a lövések hangjáig fokozódnak; és minden pattanásnál, minden durranásnál egy-egy csillámló repedés támad az eddig üveg módra átlátszó jég tömegében; minden irányban összevissza pattog az egész óriási jégtábla, míg utóbb olyanná válik, mintha apró kockák, ötszegek s minden alakú prizmák milliárdjaiból volna egy óriási mozaikká összetömörítve, melynek felszíne tükör.
A Kádár-rendszer rég a múlté, de a balatoni táj arculata, karaktere, épített környezete továbbra is tükrözi az egykori idők társadalmi-politikai valóságát.
A Balaton felszíne szokatlanul csendes képet láttatott, de senki sem tudhatta, hogy a mélyén éppen háborog, morajlik vagy egyszerűen békésen szunyókál. Minden sajátosság, jellemvonás ott élt benne, akár az emberi természetben.
Nekem a Balaton kell, nem a felnőttkor. A Balatonnál nem lehet játszani, a Balaton játszik nekünk.
A balatoni táj üdülőterületként Trianon óta vonzza az ország mindenkori politikai-gazdasági elitjét, és ez a réteg a maga szempontjai, érdekei szerint igyekszik formálni a vidéket. A térség sajátos szerepéből adódóan a helyben élők szempontjai rendszerint háttérbe szorulnak.
Egyszer, mikor a Balatonban úszkáltunk, sok katicabogarat találtunk a víz tetején, fulladozva. (Vagy én hittem, hogy fulladoznak.) Az ujjamra vettem egyet-kettőt, és kivittem a partra. De ezzel nem sokra mentem. Aztán a hajamba raktam őket, és úgy úsztam ki velük.
Szinte közvetlenül a fal 1961-es felhúzásától kezdődően a Balaton népszerű találkozási hellyé vált a szétszakított németek számára. Kelet-és nyugatnémetek gyűltek össze élvezni egymás társaságát egy olyan országban, amelyet kölcsönösen szimpatikusnak találtak. Ebben nem volt semmi szabályszegés, ők egyszerűen csak nyaralók voltak, akik látni kívánták a tőlük távol került ismerőseiket, szeretteiket.
A Balaton szürkén hömpölygött a késő délutáni félhomályban, a vizét és a nádast szél fodrozta, ahogy Péter végighajtott a tó mellett kanyargó úton.
Szerencsére Gergő tette a dolgát a hajón, nem foglalkozott velem, így szabadon élvezhettem az esti Balaton látványát. Lenyűgözött, mint mindig. Ezt nem lehetett megszokni, az ember akármikor rászánja az időt, hogy kettesben maradjon a tóval, mindig ráébred a szépségére. Ez alól természetesen azok a szerencsés emberek sem kivételek, akik itt élnek.
A Balaton opálos vize fényesen ragyogott, a távoli hegyek egészen közelinek látszottak, mint eső után mindig.
A Balaton. A tó, ami egyszerre mély és sekély, sohasem változó. Ugyanakkor tele van titkokkal. Nem mond el mindent, nem fedi fel magát teljesen. Ettől nem szereti kevésbé
az embereket az életében, de mindig lesznek olyan részei, amiket mindenki elől rejtve tart.
Jer: nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja
Tükrözetén reszket, s mikor a hold fénye alatt ég!
Nézd a kék hegyeket, mint állnak sorba körülte,
Melyeken a nektár csorog és az öröm dala harsog.
Itt meredek sziklák tetein sok régi erős vár
Omladozó falain lebeg a mult hajdani képe.
Egész Európának legkedvesebb, legalkalmasabb pihenőhelye a Balaton s hogy valóban az is legyen s itt mindenki jól érezze magát, abban mindnyájunknak közre is kell működnünk, mert óriási nemzetgazdasági jelentősége van annak, hogy a magyar ember itthon nyaraljon, a külföldiek pedig minél nagyobb számban, minél hosszabb időre keressék fel a Balatont.
Nagyon érdekes eredményekre vezetett a Balaton színeinek tanulmányozása. A tó színe majd kékes, majd zöldes, messziről nézve. Pontosan kimutatható, hogy ez a szín a felhőzet, az égtáj és a tó felületének hullámzása szerint változik. A hullámok mint ferde, átlátszó tükrök az ég színét reflektálják, de polarizálva. Viszont az ég kék színe is a napsugarak iránya szerint különböző erősséggel polarizált s így nagyon változatos reflexiók keletkeznek.
Az ég s a Balaton vize együtt sír és együtt nevet, együtt derül és együtt borul, együtt mosolyog, együtt haragszik. Mint a hű szeretők és igaz hitvesek. Ha az egyiknek nézel a szemébe: tudod már, mi van a másikban is.
Szép a hold az égen, de sokkal szebb a Balaton tükrén. Száz csillagnak ezer tündöklése az apró hullámokon. S ha áttekintesz a túlsó partra: minden falu alján apró pásztortüzek hosszú sora mosolyog feléd.