31 idézet
A bokrok hószoknyát eresztettek, a fák hajlásaiban megült a hó, és néhol peregni kezdett, mintha a napsugarak fényes kis vonalzói érintették volna meg az ágakat.
A somogyi dombok kékes láncán közel jöttek a távoli erdők, a berekben, távol, barnult meg a nád, mint egy végtelen szérű, a Balaton jege úgy csillogott, nem lehetett ránézni, és a Badacsony fehér teteje elveszett a magas ég fehérségében.
Balaton idézetek, Fekete István idézetek a természetről, Tél idézetek
Csak ült ott megcsonkítva, összekócolt hajjal, fehér ruhában, hátát a mólónak vetve, mint egy megunt és kidobott hajas baba, miközben a hajnali Balaton lenyűgöző hátteret festett mögé.
Szeretem a horgászatot, és a vadászat édestestvérének tartom. Régebben napszámban elültem a Balaton nádasaiban, és fogtam is pár szép pontyot.
Csilla Máltán is sokat sétált egyedül a tenger partján. Nagyon szerette a vizet. Itthon is, ha volt valami gondja-baja, lement, kiült a Balaton-partra, nézte a vizet, és attól megnyugodott.
A vénasszonyok nyara káprázatos színekben tündökölt. A kora szeptemberi nap még elég erősen sütött ahhoz, hogy a bátrabbak megmártózzanak a Balaton vízében.
Fantasztikus kilátás nyílt a partról a vízre. Ezt nem lehet megszokni. A Balaton időről időre akkor is rabul ejti az embert, ha itt él. Talán az elmúlt időszakban keveset álltam meg pihenni és elmélázni azon, milyen szerencsés vagyok, hogy itt élhetek.
Nekem a Balaton egy hegyoldal és messziről víz. Bazalt, bor nap és szél. Balatonomat tanúhegyek és szőlőskertek keretezik.
A Balaton mellett felnőve annyit mindenki megtanul, hogy soha ne bízzon a tóban, se télen, se nyáron – még ha a barátságos arcát mutatja is, a következő pillanatban képes az ember ádáz ellenségévé, sőt akár gyilkossá válni.
Jeges, nagy csizmáival csikorogva lépegetett az erdőn egy öregember: a Tél. Szakállán zúzmaragyöngyök csilingeltek, bajusza vége két, nagy jégcsapban lógott, és kék szeme hidegen mély volt, mint a Balaton vize dermedt hajnalokon.
Az ablakhoz siettem. A Balaton és a Tihanyi-félsziget sokat ígérően fürdőzött a napfelkelte izgató fényjátékában. A lábam földbe gyökerezett az álomszép kilátástól. Ezernyi érzés kavargott bennem.
Csodálatos látvány a balatoni alkonyat. Még nem terült szét az este, még nem feketék az árnyékok, de már jelzi jövetelét a sötétebb világ. Még lehet olvasni a fényben, de már fémesen csillog a nagy tó tükre, mert az elalvó élet fölötti világosabb eget híven tükrözi.
A Balaton, ha megtudja, hogy megyünk, megmutatja nekünk, hogy a kéksége átcsap a felhőkbe, a párája esőre vált.
Szerintem mi alakítjuk az életünket, nincs olyan, hogy sors vagy végzet. Olyan ez, mint a hekk. A „balatoni hekk” – teszi hozzá, és idézőjelet imitál az ujjaival a levegőben.
– Tessék? – kérdem értetlenül.
– Mint a balatoni hekk, jól értetted. Nem létezik. Nincs olyan, hogy balatoni hekk, mert a hekk soha a büdös életben nem élt a Balatonban. Kamu az egész. Pont, mint a sors.
Ha egyszer boldogtalan leszel a hegyek között, ha egyszer vissza kívánsz jönni, vár a Balaton, s mindig várlak én.
Mikor a beállott Balaton jegére először rásüt a nap, először valami csodálatos zengés támad a jégben: mintha ezer meg ezernyi érchúrok pattognának le egy tündéri hárfáról; emlékeztet az a Memnon-szobrok zengő sziklájára, csakhogy ez nem hagyja abba. A titkos zing-zöngés egyre hangosabb lesz, a tündérek ott a víz alatt már tele marokkal ragadnak hárfáik húrjaiba, éles pattanások kezdenek hangzani, mik folyvást emelkedő erővel a lövések hangjáig fokozódnak; és minden pattanásnál, minden durranásnál egy-egy csillámló repedés támad az eddig üveg módra átlátszó jég tömegében; minden irányban összevissza pattog az egész óriási jégtábla, míg utóbb olyanná válik, mintha apró kockák, ötszegek s minden alakú prizmák milliárdjaiból volna egy óriási mozaikká összetömörítve, melynek felszíne tükör.
A Kádár-rendszer rég a múlté, de a balatoni táj arculata, karaktere, épített környezete továbbra is tükrözi az egykori idők társadalmi-politikai valóságát.
A Balaton felszíne szokatlanul csendes képet láttatott, de senki sem tudhatta, hogy a mélyén éppen háborog, morajlik vagy egyszerűen békésen szunyókál. Minden sajátosság, jellemvonás ott élt benne, akár az emberi természetben.
Nekem a Balaton kell, nem a felnőttkor. A Balatonnál nem lehet játszani, a Balaton játszik nekünk.
A balatoni táj üdülőterületként Trianon óta vonzza az ország mindenkori politikai-gazdasági elitjét, és ez a réteg a maga szempontjai, érdekei szerint igyekszik formálni a vidéket. A térség sajátos szerepéből adódóan a helyben élők szempontjai rendszerint háttérbe szorulnak.
A Balaton nem csupán egy tó, hanem a magyar néplélek része. Generációk emlékei, nyarak illata, baráti beszélgetések, szerelmek és családi kirándulások színtere.
A Balaton idézetek mindazt megfogalmazzák, amit ez a különleges hely jelent: a naplementék szépségét, a hullámok nyugalmát, a nyári szabadság érzését és azt a nosztalgiát, ami mindig visszahúz bennünket a magyar tengerhez.
Egy-egy frappáns idézet képes visszahozni a gyermekkori nyaralások hangulatát, a lángos és a hekk illatát, vagy azt a pillanatot, amikor a vízparton ülve úgy érezzük: megállt az idő.
Az idézetek ebben a kategóriában a Balaton sokféle arcát mutatják meg. Lehetnek romantikusak, amikor a tó tükrén táncoló fényekről szólnak; lehetnek vidámak, amikor a nyári bulik vagy baráti csínyek emlékét idézik; és lehetnek elmélkedők, amikor a tó csendje a lélek mélyére hat.
A Balaton idézetek emlékeztetnek arra, hogy a tó nem csupán turisztikai célpont, hanem egy életérzés. Az északi part borospincéi, a déli part sekély vizei, a Tihanyi-félsziget nyugalma vagy a nyüzsgő nyári fesztiválok mind részei annak a gazdag élménynek, amit a Balaton jelent.
A Balaton mindig összekapcsolódik a nyárral és az élményekkel. Az idézetek visszaadják a napfény melegét, a vízparti séták romantikáját és azt a különleges érzést, amikor a tó partján állva úgy érezzük: itt minden lehetséges. A Balaton nemcsak a testet, hanem a lelket is feltölti.
Legyen szó közösségi bejegyzésről, baráti üzenetről vagy akár egy nyaralós fotó mellé keresett frappáns sorról, a Balaton idézetek mindig találóak. Egy jól megválasztott gondolat képes visszahozni a nyár szabadságát, még a legszürkébb téli napokon is.
A Balaton idézetek nemcsak szavak, hanem emlékek, érzések és életérzés egyben – ahogy sokan mondják: a magyar tenger örökre a szívünkben él.
