Minél inkább fejlődik az emberiség vallásos világképe, annál inkább úgy tűnik, hogy az őszinte vallásosság nem az élettől, haláltól való félelemben, a vak hitben rejlik, hanem abban a törekvésben, hogy racionális ismereteket szerezzünk.
Ateista idézetek
Az emberarcú Isten-elmélet idegen számomra, és még naivnak is tartható.
Ami Istent illeti, az én állásfoglalásom agnosztikus. Meggyőződésem szerint az erkölcsi alapelvek elsődleges fontosságának biztos tudata, ami által az élet jobb és nemesebb, nem igényel egy törvényhozót, főleg nem olyat, aki jutalmazásra vagy büntetésre alapozza törvényeit.
Meglehet, Jézusnál nagyobb dolgokat is véghez tudunk vinni, mert a Bibliában róla írottak költőien kiszínezettek.
Kezdetben az ember minden körülötte lévő tárgyat, melyen korlátlan uralma nem volt, gondolkodó, akaró lénynek nézte, melynek kegyét meg kell nyernie. Mindegyiket megtette kisistennek. Volt annyi istenkéje, hogy se szeri, se száma. Mikor ez kezdett kissé kényelmetlen lenni, s mikor gondolkodása is fejlettebb lett, bizonyos eszmék leszűrésével az istenek számát megcsappantotta. Így lett a panteizmusból polyteizmus, ebből monoteizmus s ebből – ateizmus.
Mire a 22. életévem befejeződött, új ember voltam – ateista. Akkor roppant mohósággal estem neki ateista könyveknek. Ma pedig úgy érzem, mintha ez a reneszánsz ki tudja milyen régen lett volna, ha „istentelen” iratok kerülnek szemem ügyébe, fitymálva félredobom. „Hát érdemes ilyen kérdésben bizonykodni – hiszen tudjuk, ezt már mindnyájan tudjuk ezt már századok óta; gyerekség az egész!” Mintha bizony én is századok óta volnék ateista s nem 4 esztendő óta.
A keresztény mitológia szentháromsága (…) a gondolkodást rabláncra veri, kimondván: „Ezt nem értheted meg, nyomorult ember! Ne is gondolkozz felette, mert ilyenkor még a gondolkodás is halálos bűn”!
Az „ember” keménynyakú, büszke egy legény. Nemcsak merészen (vagyis elbizakodottan) szembeszáll a végtelennel, sőt még magának is részt tulajdonít belőle.”A lélek halhatatlan!” mondja. Ne firtassuk, hogy mit kelljen léleknek nevezni, csak azt állapítsuk meg, mit jelent az, hogy ez a léleknek nevezett valami halhatatlan. Azt jelenti ugyebár, hogy időben végtelen – de csak az egyik irányba! Mégpedig előremenő irányba. Azt mindenki kell hogy elismerje, hogy visszamenő irányba nagyon is véges – akkor kezdődik, mikor az ember megszületik! Elképzelhet-e olyat, ami egyik irányba véges, a másikba végtelen?! Ez fából vaskarika!
Rövid idővel ezelőtt még mindenkit meg akartam volna nyerni az ateizmusnak, mert hogy csak a gondolatbeli szabadság boldogít! És most – csináljon mindenki amit akar, mi közöm hozzá.
Nem vagyok vallásos. Spanyolországban mind a 22 játékos keresztet vet, mielőtt fellép a pályára. Ha ez működne, az összes meccsnek döntetlennel kellene végződnie.
Húsvét örömhíre az, hogy minden vallásosság nélkül, hitvalló hitetlenként is élvezhetjük. Zabálhatjuk a sonkát és a vele főtt tojást, és aztán keresgélhetjük a nyuszi csokitojásait sötétedésig anélkül, hogy egy pillanatig is komolyan kellene vennünk az ősrégi, és amúgy is korhatáros horrormeséket. Kedves gyerekek, húsvéthoz nem kell Krisztus, csak életöröm. És hús. Meg csoki.
Körül vagyok véve lelkészekkel és metodistákkal, de mint látni fogod, nem árasztottak el mániájukkal.
– Talán meg kellene próbálnod hinni Istenben.
– Azt mondod?
– Igen, talán mindannyiunknak hinnie kéne. Az egész emberiségnek.
– Szerintem nem. Szerintem már rég meghalt.
Létezik-e pokol, vagy mi teremtjük meg a magunk poklát itt a Földön?
Egy ateista úgy érvel, hogy a világ teljes mértékben, minden részleteiben racionális és logikus: mindennek megvan az okozati és magyarázati láncolata… De ha megkérdezzük azt, hogy miért volt az Ősrobbanás, vagy miért vannak a törvények, akkor azt a választ kapjuk, hogy, nos, ennek nincs oka. Más szóval a fizika törvényei ok nélkül léteznek. Miután azzal érvelt, hogy a világ minden pontjában racionális, az ateista azt állítja, hogy végül is abszurditásra épül.
Mindegy, hogy rendes temetést kapunk, vagy a farkasok falnak fel. A szenteltvíz csak koszos lé.
A félelem szüli a háborúkat, a rasszizmust, a „ki kit győz le” küzdelmet a házaspárok között, a barátságokat tönkretevő rivalizációt, sőt az istenfélelem szüli az ateizmust is.
Lapozd csak fel azt a felkapott prospektust, ami Biblia néven fut! Mi újat írnak benne? (…) Ha valami jó történik: ő akarta így; ha valami rossz: Isten útjai kifürkészhetetlenek.
Ateistának lenni azt jelenti, tudatában kell lenned, hogy amikor meghalsz, tényleg meghalsz. A legtöbbet kell kihoznod abból, amid itt van, és minél nagyobb hatást gyakorolni másokra. Hiszem, hogy csak az utánad hátrahagyott hatás által élsz tovább – ami jelentheti akár a gyermekedet vagy akár a zenélést.