Egy farmon nőttem fel, szóval már pelenkás korom óta állatok vettek körül. Jelenleg is van otthon négy csirkém, három alpakám, két szamaram, két kutyám egy macskám és egy aranyhalam, akiket tényleg a család részének tekintek. Az a jó bennük, hogy akár csodálatos, akár borzasztó napom van, ők mindig ugyanolyanok velem.
Odavezethetsz egy lovat a vízhez, de nem kényszerítheted arra, hogy igyon.
A ló igazi menekülő állat. Ha a vele való kapcsolat során nyomást gyakorolnak rá, szinte biztos, hogy inkább a menekülést választja, és nem a harcot.
A lovak betanítása során a legfontosabb eszköz a kéz, mely a kantárt fogja.
Ha egy ló el akar távolodni, akkor ne kis távolságra küldd el, hanem messzire!
Nem az a nagy tréner, aki rá tudja venni a lovat arra, hogy megtegyen valamit. A nagy tréner arra veszi rá a lovat, hogy meg akarja tenni azt a valamit.
A természetrajz azt tanítja, hogy a hattyú csak egy fenséges kacsa. Ha a földre lép, ez ki is derül róla. Ezért kell neki a tó tükrén maradni, büszkén úszni, díszesnek lenni a néma fehér méltóságtól. Madárnak lenni és nem repülni. Egy dalt tudni, de mindhalálig el nem énekelni.
Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmű barátságával és nyomorúságos hűségével találkozni.
A ló dolga, hogy bizalmat sugározzon az ember felé. Azt gondolom, azok az emberek, akikben már eleve van egy kis bizalom, érzik a lovakkal való különleges kapcsolatunkat, mert a ló megbízik az emberben: hagyja, hogy a hátára üljön, és meglovagolja. Az a szerepe, hogy az ember haladjon vele és bízzon benne.
A lovaglás ugyanarról a tőről fakad, mint a szerelem, testek-lelkek közösítéséről szól, harmóniavarázs vagy szenvedélyes küzdelem is lehet belőle.
Lovagolni olyan, mint egy gyors motoron repeszteni, amelyik oda megy, ahová akar, nem pedig oda, ahová kormányozom.
A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.
Csak egyvalami van, amit a kutyám jobban szeret a vakarózásnál: a szomszéd anyósának ijesztgetése.
A kutyám nem tudja; nem muszáj megcsípnie a gazdija karját, amikor az megsimogat valami más kutyát, vagy esetleg – Isten bocsá – egy macskát. Ettől az a gazdi még őt, csakis őt szereti, nem kell féltékenységi jelenetet rendeznie.
Bárcsak tudtam volna… hogy egy kiskutya legalább annyi gonddal jár, mint egy csecsemő.
Mindegy, hányszor adsz enni a farkasnak, mindig visszavágyik az erdőbe.
A szívben felgyülemlett fájdalom emberi szemmel nem látható, de a macska olvasni tud a fájdalomból.
Az állatok többsége az ember helyett a természethez alkalmazkodott, hagyjuk ott őket, ahová valók, mert minél többet ragadunk ki a természetből, annál kevesebb szépség marad a Földön.
Az állatvilág törvényei olykor kegyetlenek, de vannak magányos egyedek, akik – akár az életük árán is – kemény küzdelemmel vívják ki a tiszteletet.
