Állatos idézetek

Kapcsolódó témák: Kutyás idézetek | Macskás idézetek
Liam Neeson

A Ballad of Buster Scruggs című filmben egy postakocsit vezettem, a ló meg elém volt kötve. És vele már szerepeltem együtt pár évvel ezelőtt egy Seth McFarlane-filmben, ami a Million Ways to Die in the West volt. Na, ugyanaz a ló volt ebben is, és tényleg megismert.

Tasnádi Péter

Az állatokhoz fűződő barátság hosszú időre nyúlik vissza, mindig támogattam az alapítványokat, különösen a kutyákhoz és a cicákhoz vonzódom.

Kurt Cobain

A madarak irtózatos, pokoli dühvel sipítanak teli torokból minden hajnalban, hogy figyelmeztessenek minket az igazságra. Ők tudják az igazat. (…) De sajnos, mi nem beszélünk madárul.

David Attenborough

Sok dél-amerikai állat taszító vagy ijesztő voltával bűvöl el. A folyókban pirájarajok várják a közéjük tévedő állatokat, hogy az utolsó cafatnyi húst is lepusztítsák csontjaikról; éjjelente az Európában csak a rémtörténetekben létező, itt azonban nagyon is valóságos vámpírdenevérek kirajzanak rejtekhelyeikről, hogy az alvó szarvasmarhákból és emberekből vért csapoljanak.

Lil Peep

Az emberek mindig azzal jönnek, hogy ők „kutyások” vagy „macskások”. Én egyik sem vagyok, egyszerűen csak szeretem az állatokat.

Kishonti Ildikó

Imádom a delfineket. A delfin a világ legokosabb állata. A víz alá úszik és kisegíti az embereket a partra. Ezt én csak delfin-technikának hívom. S azt szeretem a legjobban, amikor ezek a csodálatos állatok nevetnek! Ők szerintem nem is állatok, inkább valami komoly, isteni adománynak tartom őket. Életmentők.

David Icke

Úgy vélem, az állatok megérzik a katasztrófákat, rendelkeznek egyfajta hatodik érzékkel, megérzik, mi fog történni. Igen, ők tudják, viszont ezt a képességet körültekintően elnyomják az emberekben.

David Icke

Gyakran megfigyelheted, hogy a macskák reagálnak valamire, ami csak „üres térnek” tűnik. „Mi baja a macskának?” – kérdezik ilyenkor. Semmi baja sincs. A macska egyszerűen csak lát olyasmit, ami túl van az öt emberi érzékszerv érzékelési tartományán.

Jared Diamond

Hajlamosak vagyunk (…) azt hinni, hogy a kicsi és nem ehető élőlényekre kevésbé van szükségünk.”Hát kihalnak, na és? Csak nem fontosabb néhány haszontalan gyom és csúszómászó, mint az ember?” Ez a látszólag józan felfogás nem veszi tudomásul azt a ma már nyilvánvaló tényt, hogy a természetben szinte semmi nem haszontalan: a vad fajok olyan szolgáltatásokat nyújtanak nekünk, amiket nélkülük csak igen körülményesen tudnánk megszerezni. Ráadásul igen drágán is, míg ők ingyen adják. Elvesztésük ugyanolyan veszélyekkel jár, mintha, mondjuk, egy repülőgépből kihullanának az apró és látszólag jelentéktelen tartószegecsek.

Ha szánunk rá egy percet, hogy egy állat szemébe nézzünk, azonnal világossá válik, miért kutya kötelességünk gondoskodni egymásról.

Azt mondják, az állatok viselkedése figyelmeztetheti az embert a közelgő földrengésre. Például a legutóbbi földrengést megelőző este a kutyánk fogta a kocsikulcsot és elautózott Arizonába.

Dsida Jenő

Szépszemü, drága kutyám, hegyesen meredő fülü pajtás,
hűszivü társ, aki pajkos, fürge, acélos inakkal
kísérsz engem, amerre dobál a szeszély: kusza ösvény
zegzugain, hegyeken, pipacsos, zizegő buzaföldön,
könnyelmű, fiatal csacsi életem édeni útján,
jaj, be nagyon kedvellek, jaj, be vidulva szeretlek!

Nincs árvább a gazdátlan kutyánál! Ennek is volt neve. Ezen a néven szólították. Aztán egyszer csak semmije sincs már: nincs mit ennie, nincs kit szeretnie, még neve sincs. Hát nem borzasztó?