Ha mi magunk nem bízunk egy állatban, hogyan várhatjuk el, hogy ő megbízzon bennünk?
Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát vagy a barátságát, mert már a barátunknak született – mielőtt még felnyitná a szemét, már hisz bennünk; még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát.
A háziasítható állatok hasonlóak egymáshoz; minden nem háziasítható állat a maga módján nem az.
A macskák soha nem rejtik véka alá, ha igényt tartanak valamire.
Az állatok csodálatos barátok – nem tesznek fel kérdéseket, és nem bírálják az embert.
A kutya a legállhatatosabb barát – az első, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez.
Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.
A ló hátán van a földi mennyország.
Az ember szórakoztatására tartott állatok közül egyedül a ló képes arra, hogy olyan szenvedélyt lobbantson fel, ami teljességgel reménytelen.
A ló
Önteltség nélküli nemes jellem;
irigység nélküli barátság;
hiúság nélküli szépség.
Szolgálatra kész, mégsem szolga.
A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.
Ha horgászol, sose tartsd meg a kis halakat! Te úgysem eszed meg őket, a nagy halak viszont igen.
Nem számít, milyen kevés pénzed vagy vagyonod van. Ha kutyád van, gazdag vagy.
Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.
A madaraknak keservesebb a sorsuk, mint a miénk (…), kivéve a ragadozó madarakat és a nagy, erős testűeket. Minek alkotott a természet ilyen kényes, szép, törékeny kis madarakat, mint például a tengeri fecske, ha az óceán olyan kegyetlenül viselkedik néha? Hiszen gyönyörű víz az óceán, kedves és szép. De komisz és irgalmatlan is tud lenni, s olyan váratlanul, hogy ezek a röpködő, halászó, vadászó, le-lebukó madárkák bánatos kis hangjukkal nagyon gyöngék, nagyon törékenyek a tengerre.
A kutyától hűséget, kitartást tanulhat egy fiúgyermek, meg azt, hogy háromszor körbeforogjon, mielőtt lefekszik.
Éppen olyan ez, mint a kutyatulajdonosok! – magyarázta Solomon. – „Ó, az én kutyám soha nem bántana senkit!” Mind ezt mondja. Aztán egy szép napon azon kapják magukat, hogy azt mondják: „Ilyet azelőtt sose csinált!” – Rám nézett és látta, hogy felvont szemöldökkel nézem. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy igazán soha, senkit nem ismerhetünk. Senkit és semmilyen kutyát sem. IGAZÁN nem.
A kutya hűséges állat, de csak az olvasókönyvekben vagy a természetrajzban. Szagoltassanak meg a leghűségesebb kutyával egy darab sült lókolbászt, és a kutya el van veszve.
Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is.
