A gyász egy magányos háború.
Egy jó tanár azt mutatja meg a tanítványainak, hogyan járják egyedül az útjukat.
A harag a mutánsok számára is természetes. Néha ki kell adnunk magunkból.
Az életben nincsenek cheat kódok meg extra életek, de ott vannak a barátaink és a családunk. Szeretet, veszteség és rengeteg remény. Az élet veszélyes és minden rajtad áll, de vállald!
Minden pillanat egy új és döbbenetes felismerést hoz saját magunkról.
A kapcsolataink törékeny kincsek, amikért annyi mindent feláldozunk, hogy megtartsuk őket. És néha mégis azt látjuk, hogy egy pillanat alatt semmivé válnak. És ez örökre megváltoztatja az életünket.
Az emberi természet része, hogy kapcsolatra vágyunk, mint ahogy a mutáns természet része a vágy, hogy meghalljanak minket, hogy lássanak. Hogy érezzük, hogy egy másik lélek végre megpillantja a miénket.
A történelem szomorú dalában van egy refrén: Ha másban hiszel vagy máshogy szeretsz, ha más nemű vagy, vagy más a bőrszíned, megbüntetnek. Egymásnak énekeljük ezt a dalt. Az elnyomottakból elnyomók lesznek.
A professzor azt mondta, a bizalom ára, hogy tettre váltsák a szavakat.