A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz.
Ez az, amit az ember a jó barátban annyira szeret, hogy lelkifurdalást érez, ha nem ad vonzalomért vonzalmat, szeretetért szeretetet, jóllehet érzékei számára nem vár egyebet, mint a baráti jóakarat jeleit.
A legtiszteletreméltóbb, legtisztábban érthető, leginkább megvilágosodott és legmegbízhatóbb állandó a világban nem csak az, hogy boldogok akarunk lenni, hanem hogy csakis azok akarunk lenni. Maga a természetünk követeli ezt meg tőlünk.
Az igazság megtalálására ne keress más utat, mint először az alázat, másodszor az alázat, harmadszor az alázat… Akárhányszor kérdeznél a keresztény élet titkáról, mindig ezt mondanám: alázat, még ha a szükség arra kényszerítene is, hogy mást mondjak.
Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el, a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hűtlenségének lehetőségén, a szabadságot, amely nem fél kimondani a maga véleményét, az egybetartozás érzését, amely nagylelkűen tud adni, és örömmel elfogadni.
Éppen nem nagy dolog elkezdeni a jót. Azt be is végezni, egyedül ez teszi az embert tökéletessé.
A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.
Épp azáltal tökéletesedik az ember, hogy fényt derít önnön tökéletlenségére.