Az ember nagyon nehezen tanul a saját kárán.
Parti Nagy Lajos
30 idézet
1953. október 12. -
írói álnevén Sárbogárdi Jolán Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus
Az arc minden, lakmusz és szarkofág. Ki mit tart meg magának, s mit enged látni e megtartásból.
Nehéz, fekete anyaga gyász, sokfejű, soklábú lény. Egy hangyát, mi többiek, kikísérünk magunk közül. Ezen sírunk, magunkon, a lobogó téli nap zsebkendője alatt.
A koporsó kellék, viszonyítási pont egy túlélőszínházban. Odamered a szem, s lát, amit lát. Volt, nincs. Valakisága átköltözött a hozzá így vagy úgy tartozókhoz.
Magyar kártya. Menny és pokol, játék és üdvösség – és dráma, nagy csöndek, jelentős dünnyögések, kötéltánc a szerencsén.
Az emberek csak járnak-kelnek
villamossínek dalrakelnek
zajlik amit életnek hívunk.
Mi a jó példa? te talán tudod? ugye, hogy nem tudod, megmondom, hogy például jó példával elöljárni, na az, ami előremutat, és nekünk ez kell, jövő kell, nem a sunyizás mindig, meg a vaker.
Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.
Karácsonykor könnyű szeretni, de mi van azokkal a sokszáz hétfőreggelekkel?