Szigorú percek az évek,
lakat alá zár az élet:
a világ lángol mindenhol,
az idő mindent feléget.
Repül a szárnyán az élet,
sohase látod, ha nézed -,
de figyel minket mindenhol,
ha velem vagy, mégse félek.
NOX
11 idézet
Melletted millió ember nézi, hogy hova lép.
Nagyon szépek, mégsem élnek. Vannak, de ez nem elég,
Szívük mélyén sötétség van a szivárvány helyén.
Te olyan más vagy: nagyon vártad, hogy jöjjön érted a fény.
Meddig tart egy mesés nyár,
meddig szép egy csodás táj?
Amíg rágja a rozsda a fegyvert,
amíg látja az ember az embert.
De van bennünk egy gonosz báj.
Miért kell harc, miért nem élsz?
Hisz` az álmod más: ott fényt remélsz.
Miért kell harc, ha a könnyében félsz?
Csak bánat vár rád, ha az örvénybe lépsz.
Csoda napok járnak, változik a szél,
öröm dala árad, költözik a tél.
Szabadul a folyó, megölel a fény,
olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
Minden szigorú csöndből egyszer kijut a szó,
mert mindig jön egy változás,
így tudom, hogy végül kiköt ez a hajó:
nincs örök utazás.
Hova tűnt a „hol volt, hol nem”?
A meséd felnőtt rég.
Vagy nagyon mélyen a szívedben
Vár, hogy eljátszd még.
Szent ünnep van, gyújtsd a lángot,
Dúdolj boldog dallamot, kívánj szívből szép világot,
Kívánj békés holnapot, lásd a mosolyokon át a gyönyörű csodát,
A szívek fénylő angyalát, égen földön várnak ránk.
Neked is új reményt ad minden nap,
Adj esélyt a rejtett álmodnak.
A szíved rég valóra váltaná,
Tégy ma esküt rá!
Mint téli hó alól a hóvirág,
Mint tavaszi szélben a kerti fák virága,
Úgy búvik ki az én szívemből,
S énekel a szerelmemről egy madárka.
Arról dalol, hogy rám találtál,
S ajkaimra csókot adtál egy éjjelen,
Azóta a boldogságom –
Azóta a boldogságom végtelen.
Holnapokba vágysz,
Tegnapokba szállsz,
Színeket a mában nem találsz.
Jobb napokra vársz,
Rossz sarokban állsz,
De nyerheted a játékot:
Csak játssz!