A karácsony nem csupán egy dátum! – (….) – Az egy érzés. Nem feltétlenül kötődik az évszakokhoz.
Matt Haig
12 idézet
1975. júl. 3. -
angol író és újságíró
A játék csak akkor fejeződik be, ha valóban véget ért. Akkor sincs vége, ha csupán egyetlen gyalogod maradt. Ha az egyik félnek egy gyalogja és egy királya van, a másik félnek pedig minden figurája, akkor is tart a játék. Szóval, ha egyetlen gyalog vagy is, és talán mindannyian azok vagyunk, akkor is vésd az eszedbe, hogy a gyalog a legkülönlegesebb figura. Kicsinek, közönségesnek tűnhet, de nem az. Mert a gyalog sosem csak gyalog. A gyalog leendő királynő. Csupán annyit kell tenni, hogy haladunk vele előre, egyik mezőről a másikra. Amint eléri a tábla másik felét, új képességek nyílnak meg előtte.
A játék kezdetén nincsenek variációk. Csupán egyféleképp lehet felállítani a figurákat. De már az első hat lépés után kilencmillió variáció kínálkozik. Nyolc lépés után pedig kétszáznyolcvannyolcmilliárd különböző pozíció lesz, melyek száma nőttön-nő. Egy sakkjátszmát többféleképp lehet lejátszani, mint amennyi atom van a megfigyelhető univerzumban. Végtelenül kaotikus lesz.
Sakkozni könnyű, (…) de mesterien sakkozni nehéz. Minden egyes mozdulat újabb lehetőségek tárházát nyitja meg.
Hogy önmagad légy, néha le kell vetkőznöd magad, és valaki mássá kell válnod. A jellemedet nem vésték kőbe. Olykor meg kell mozdulnod, hogy lépést tarts vele.
A depresszió egyik legfontosabb tünete, hogy az ember nem lát reményt. Nemcsak, hogy nincs fény az alagút végén, de be is van falazva mindkét vége, és te bent rekedtél.
A depresszió olyasmit hitet el veled, ami nem igaz. Viszont maga a depresszió nem hazugság. Sőt a legvalóságosabb élmény, amit valaha átéltem. Csak éppen láthatatlan, ugyebár.
Utálom a depressziót. Félek tőle. Sőt rettegek. Ugyanakkor a depresszió tett azzá, aki vagyok. És ha nekem ez az élet érzésének ára, akkor ezt az árat kell megfizetnem.
A matematika a béke tisztasága. Kivéve persze, hogy éppoly titokzatos és talányos, mint maga az élet, és hiba volna azt várnom tőle- vagy bármi mástól –, hogy alkalmazkodjon az én róla alkotott elképzelésemhez. Ez az egészben a leginkább kétségbeejtő. Amikor
a logikus világ, amelyet oly sokáig kerestünk, a szemünk előtt porlad szét.
Szerintem ez az olvasás egyik célja. Így megélhetünk más életeket is, nem csak azt az egyet, amelyben létezünk. Ettől lesz az egyszobás mentális kunyhónkból villa. Tehát az olvasás mindig telepátia és mindig időutazás. Mindenkivel, minden hellyel, minden idővel és minden elképzelt álommal összeköt bennünket.
Az a baj a környezetváltozással, hogy ha megérkezünk az új helyre, és azt vesszük észre, hogy pontosan ugyanúgy érezzük magunkat, akkor igazán kelepcébe estünk.
Nincs olyan drog a világegyetemben, amitől jobban leszel ott legbelül, csak a másokhoz való kedvesség.