Ha belegondolunk, úgyis csak annyit tehet minden tudós, hogy felemeli a világunk valóságát elfedő fátyol egyik apró csücskét, majd megpróbálja a látottakat szavakba önteni, amin az emberiség többi része törheti a fejét.
Az élet áramlás. Ha egy folyó áramlását gáttal akasztják meg, a folyó meghal. Ha a vér áramlása megakad valahol a testben, az ugyanígy az élet végét jelenti.
A vízmolekulák számítógépes mágneslemezekhez hasonló információhordozók.
Minden élet a víz mozgásával áramlik. Még az életünk is szüntelenül együtt áramlik a vízzel. Voltaképpen a születés és a halál körforgása is ezzel az elvvel áll összhangban. A keringés csakugyan természeti törvény. Van azonban egy létforma, amely konokul igyekszik megszegni a természetnek ezt a törvényét: az emberiség. A mohóság, a gőg és az egyik világszemlélet hangoztatása a másik ellenében mind megakasztják az áramlást. Ez okozza számos gondunkat, […] a kapzsiság szülte háborúkat, az irtóztató szerencsétlenségeket, a fásultságba süllyedő környezetszennyezést.
A munkánkban, a kedvteléseinkben, és a szerelmünkben vissza kell térnünk a kiindulóponthoz, hogy megtaláljuk a tiszta boldogságot.
A természet alkotása messze felülmúl mindent, amiről a legnagyobb művészek csak álmodnak.
Olykor a képzelet segítségével láthatjuk a legvilágosabban a valóságot.
Amit szívünk mélyén lehetségesnek érzünk, az lehetséges. Akaratunk teszi lehetségessé. Amit elménkben elképzelünk, világunkká válik. Ez egy a számos dolog közül, amelyet a víztől tanultam.
A víz egy tükör, ami képes megmutatni nekünk azt, ami láthatatlan. A víz a valóságunk alaprajza, amit már egyetlen pozitív gondolat is megváltoztathat.