Tudom, mit beszélek, mert olyan szerencsés korban nőhettem fel, amikor új szelek fújtak. A Beatles, a hosszú haj, viszolygás a poroszos fegyelemtől, flowerpower és a többi. Az elmúlt 40 évben iszonyú sok minden történt, ami újra és újra átalakította a gondolkodást. A zene, de a sport révén is. Mi mindent indított el a Beatles? Nem csak a zenében. Ez mind olyasmi, ami csak úgy megtörtént anélkül, hogy bármi köze lett volna a tanuláshoz, vagy ilyesmihez. Manapság sajnos ismét változások előtt állunk. Veszélyben van a kreativitás, mert egyre inkább a számítógépek és a kütyük veszik át a terepet.
Fontos, hogy képes legyél sallangmentesen, szemellenző nélkül gondolkodni. Ami persze nem jelenti azt, hogy minden gondolat jó. De esetleg egy félig átgondolt ötlet is inspirálhat másokat, és a nyomában még születhet tökéletes gondolat. Ha viszont szemellenzősen gondolkozol, abból soha nem lesz semmi. Főleg akkor nem, ha köteles vagy úgy gondolkodni, ahogy azok ott fenn. Akkor garantáltan sosem változik semmi.
Sok játékos büszke arra, hogy mennyi követője van. De vajon ők követnek valakit? Szerintem senkit. Ez nem menő dolog, hanem fogyatékosság.
Ne feledjük, hogy a futball a legmagasabb szinten közönségszórakoztatás, a szurkolókért van. Mindig is ez volt a filozófiám, és ez már így is marad.
A San Jordi Klinikától egy elemmel működő, speciális hordozható szerkezetet kaptam, amelyet vezetékek kötöttek össze a mellkasomra tapasztott elektródákkal. […] Később akkor is teszteltek, amikor a kispadon ültem, de ekkor sem tapasztaltak semmi különöset. Az egyik mérkőzés alatt a szívritmusom egyenesen olyan volt, mint egy ebéd után sziesztáját töltő emberé. Mindössze két alkalommal figyelték meg, hogy szaporább lett: mindkétszer a Barcelona vezetőségi értekezletén ültem.
A jó foci olyan sok pozitív energiát szabadít fel, hogy szinte sosem jelent gondot a mentális és a fizikai rész. Gondoljanak csak vissza az iskolás éveikre, amikor mindig fociztak tanítás után. Elfáradtak egyszer is? Nem. Sohasem fáradtak el. Ez is a játékkal jár.
Mindig is nyitottnak kell lennünk, és készen kell állnunk arra, hogy másoktól új dolgokat tanuljunk.
Minőség eredmények nélkül? Értelmetlen. Eredmények minőség nélkül? Unalmas.
A mai játékosok már csak rüszttel tudnak rúgni. Én képes voltam belsővel, rüszttel, és mindkét lábfejem külső részével is bánni a labdával. Más szavakkal élve, hatszor jobb játékos voltam, mint a maiak.
Minden egyes golfozónak van egy speciális edzője ütésfajtánként. A labdarúgásban egy edző jut 15 játékosra. Ez abszurd.
Nem vagyok vallásos. Spanyolországban mind a 22 játékos keresztet vet, mielőtt fellép a pályára. Ha ez működne, az összes meccsnek döntetlennel kellene végződnie.
Lehetséges, hogy Mourinho mint ember lenyűgöző, és lehetséges, hogy egy kiváló edző, de hogy milyen példát mutat a világnak, az megint egy más dolog.
Amikor Romario megkérdezte tőlem, hogy két edzést kihagyhatna-e, hogy Brazíliába repüljön, és részt vegyen a riói karneválon, azt válaszoltam neki: ha holnap két gólt szerzel, kettő nappal több szabadságot kapsz a többi játékoshoz képest. A következő napon Romario lőtt gyorsan két gólt, majd odajött hozzám az oldalvonalra, hogy rögtön cserét is kérjen. A következőt mondta nekem: ’Mester, a gépem egy órán belül felszáll’. Nem volt más választásom, betartottam az ígéretemet.
Azok a játékosok, akik nem igazi vezérek, de azok próbálnak lenni, mindig leteremtik a társukat egy-egy hiba után. Az igazi vezérek azonban már az elejétől fogva tisztában vannak azzal, hogy mindenki játékában benne van a hiba.
Minden egyes posztra válaszd ki a legjobb játékost, és végül nem egy erős tizenegyed lesz, hanem tizenegy erős egyéned.
Az összes ifi csapat ugyanúgy játszott, mint az elsõ csapat. Mindig a tanulásra helyeztem a hangsúlyt. Néha az volt az érzésem, hogy az utánpótlásedzõket csakis a gyõzelem érdekli. Mintha õk csakis a saját hírnevük miatt aggódnak. Én azonban a klub érdekeit helyeztem elõtérbe. Amikor egy tehetséges játékos nem tud védekezni, beállítom a védelembe, hogy meg tudja azt tanulni. Természetesen ez pontokba kerülhet, de engem meg ez nem érdekelt, mert az én célom az volt, hogy a játékos fejlõdjön.
Guardiola még egy kisfiú volt, és az emberek azt mondták nekem: ’Oh, ő az egyik legjobb.’ Szóval a következő évben elmentem megnézni a tartalékokat, de nem játszott. Utána elmentem megnézni őt az ifi csapatában, de ott sem küldték pályára. Végül megtaláltam a harmadik számú ifi csapatban. Ekkor fordultam az utánpótlásedzők felé: ’Azt mondtátok, hogy ő a legjobb. ’ Erre azt válaszolták, hogy ’igen, de fizikálisan…’. Az én válaszom pedig a következő volt: ’Tegyétek be a csapatba, ami a fizikumot illeti, nőni fog még, ne aggódjatok, minden gyerek felnő’. Természetesen a reakciójuk az volt, hogy akkor veszíteni fog a csapat. Engem ez viszont a legkevésbé sem érdekelt. Ha veszítünk, veszítünk. A mi feladatunk az, hogy játékosokat képezzünk. Utána eléggé jól ment neki a játék.
Arra kell figyelnünk, hogy az ellenfél leggyengébb játékosánál legyen a legtöbbet a labda. Akkor hamar visszaszerezzük.