A macskák uralkodnak. Olyannyira, hogy néha a macskás képek puszta mennyisége elfeledteti velünk, hogy mi áll e megszállottság középpontjában: a macska által kínált minőség.
Valahol olvastam, hogy Budapestet leginkább egy hatvanas dívához lehetne hasonlítani, egy olyan nőhöz, aki egyszer ünnepelt szépség volt, de erős fényben már jól látszanak a ráncai. Éjjel azonban újra felveszi a csillogó ruháit, és tündököl. New York sem fiatal már, de eltakarja a ráncait, éjjel-nappal vibrál, és mindig újat mutat magából.
Kedves Budapest! (…) Egy hónapja elhagytalak téged. Már rohantunk a reptérre, amikor az Erzsébet hídon még megnéztelek utoljára. Még nem tavaszodott, a fáid még nem takarták el az erős fényben a ráncaid. Végignéztem rajtad, és olyan voltál, mint egy öreg, megfáradt, ám egykor ünnepelt szépség.