Nem kétséges: nem vagyok történész, nem vagyok szociológus, egészen nyilvánvalóan nem vagyok politikai elemző. Én politikus vagyok.
(Saját könyvének dedikálásakor, 2005. szeptember 28.)
Nem kell, hölgyeim és uraim, nem kell lopni, bűnözni, és lehet bármilyen kormány, lehet ígérni bármilyen elszámoltatást, nem fog bajod történni. Ahogy nekem sem történt bajom, és nem azért, mert nem akarták, hanem mert nem követtem el bűnt.
A miniszterelnökként elkövetett hibáim jelentős része a tapasztalatlanságból fakadt. Ma jobban vezetném az országot.
A hazafisághoz egy dolog biztosan kell: elfogadni, hogy a haza nem én, hanem a haza mi valamennyien vagyunk. Ez a hazafiság első parancsa.
Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét. Ez politikailag racionális volt, mert megteremtette egy igaz fordulat esélyét […] Ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlenül igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint.
Az embereknek személyes lett a viszonyuk II. János Pál pápával. Az első modern, igazi keresztény sztár lett, s így is viszonyulnak hozzá, miközben ennek a sztárságnak lelki oldala van.
Nagyon fontos megérteni, hogy az üzleti életben már most sem arról szól a történet, hogy a nagy hal megeszi a kicsit, inkább arról, hogy a gyors megeszi a lassút.
Sokat töprengtem, és hosszasan mérlegeltem, hogy kimondjam-e, de kimondom, hogy Magyarország és a magyar politika az elmúlt több mint fél évtizedben rossz útra tévedt. A rendszerváltás nagyszerű, felemelő eszményei elhalványultak, bepiszkolódtak. A nemzeti és politikai közösség megosztottá vált. A politikai küzdelem az emberek többségének szemében kétes értékű, felelőtlen hatalmi játszmává silányult, az okos közéleti vitát felváltotta a kommunikációs gügyögés.
Magyarországnak felelős politikusokra, nem pedig a féligazságok és a hamis adatok romló árujával házaló erőszakos politikai kereskedőkre van szüksége.
Szeretek és elvettem egy lányt, Dobrev Klárát. Némileg elkeseredve hallom és látom, hogy a parlamenti politikai viták során azt vágja az ellenzék nagyobbik pártjának frakcióvezetője a fejemhez, hogy ennek a lánynak milyen politikai szerepet vállalt a nagyapja. Ezért tőlem a Fidesz önmagát polgárinak mondó pártjának frakcióvezetője elvitatja demokratikus meggyőződésemet? Ön azt mondja, hogy Magyarországon, a harmadik köztársaságban származási alapon kell a politikai vitát elintézni? Jól értem, hogy holnaputántól vallásomról, kulturális és politikai hátteremről, szüleimről, családomról, s azok múltjáról is be kell számolnom? Lesznek jó és rossz magyarok? Én pusztán attól alkalmatlanná válok nemzetem demokratikus polgárává lenni, mert szerelembe estem egy lánnyal?
Csak egy Magyarország van: a mi Magyarországunk. Tehetséges, jóravaló emberek, sok-sok millió jól, jobban, boldogságban élni akaró ember országa. Csak rajtunk múlik, hogy milyenné tesszük. Tehetjük az indulat országává. Tehetjük a harcos füttyök országává. És tehetjük a béke, a nyugalom szigetévé egy olyan világban, amely világ rólunk szól, és amelyet azért építünk, hogy gyermekeinknek itt hagyva egyszer majd azt mondjuk: nézzétek, fiúk, nézzétek, lányaink! Mi csináltuk a két kezünkkel. Apátok és anyátok csinálta. Azért tettük, hogy jobb legyen nekünk, és jobb legyen gyermekeinknek.
